Hova tűntek a szakik?

Az Andrássy diáklétszáma ma 714, alapprofilja a gépipar, azon belül több szakmát is oktatnak; az alapoktól egészen a magas szintű elektronikai, mechatronikai, informatikai jellegűekig. Az 57 éves igazgató itt volt középiskolás, számos diplomát (bölcsészit is) szerzett, majd jó húsz éve visszatért. Posztja mellett is tanít. Kérdéseimre: országos-e a szakemberhiány, netán rossz a képzés elosztása, vagy elmennek a szakik külföldre, s mi a helyzet a keleti régióban, összetett a válasza.

– Mindenből igaz egy kicsi. Az építőiparban „hiánycikk” lett az ács, a kőműves, a burkoló, a tetőfedő, a bádogos. Utóbbit az elmúlt 15 évben állítólag nem is képeztek mifelénk. Az egyenlőtlen elosztásról annyit: viszonylag friss hír, hogy régiónkból fémipari szakmunkásokat, főleg forgácsolókat keres a győri Audi gyár. Mármost egy családos borsodi férfi akkor se települ Győrbe, ha fizetik a szállását. Egy nőtlen ifjú? Talán. De ha valaki „beindul”, inkább külföldre megy jóval többért, mint amit egy hazai gyárban kapna. És nem csak Nyugatra. Régiónkból mára célpont lett Szlovákia, pontosabban Kassa, de úgy tudom, már Krakkóba is járnak dolgozni a keleti megyékből. Kassa közel van, ráadásul, szemben Diósgyőrrel, ott a nagyipari acélmű nem állt le, fizetést euróban adnak, kell ennél jobb? Az ilyen „nem hivatalos” munkaerőmozgásnak nincs statisztikája, csak éppen tudunk róla. Kassára naponta ingáznak, Krakkóba vélhetőleg kiköltöznek.

– Önök nem tartanak a tanulóelszívástól?
– Már nem. A Bosch tíz év előtti Miskolcra településével, mely négyezernél több dolgozójával ma a város legnagyobb munkáltatója, szinte kiemelkedő helyzetbe kerültünk. Kezdeti együttműködésünk tavaly ősszel szerződéses formát is öltött, így a múlt tanévben egy 3 éves, gyártósori gépbeállítókat képző, s egy 4 éves gépészeti osztályt indítottunk az együttműködés keretében. Az első gyártósori, 24 fős osztályba, amiből hármat indítunk majd, 108-an jelentkeztek! A cég két gyára biztos munkahely, ahol az átlagnál „nagyvonalúbb” bérért dolgozhatnak: eddig se a kezdő szakmunkás, se a kezdő mérnök nem panaszkodott az induló bérére. A miskolci nehézipar leépülését annak idején mi is nagyon megszenvedtük; a gépipari képzés válságba, egy óriási, szakképzett tömeg a süllyesztőbe került. De igyekeztünk alkalmazkodni. A megyei munkaügyi központtal kiváló a kapcsolatunk, s az iskolarendszerű képzés mellett a piaci igények miatt a korábbinál még többet vállaltunk a felnőttoktatásból. A mi iskolai tanműhelyünk, bizton állíthatom, Észak-Magyarország legmagasabb szintű, legjobban felszerelt gépipari műhelye! Mára már több kisebb helyi, környékbeli gépipari cég is megkeresett minket, akik a német világgyárhoz hasonló szakképzési modellt szeretnék kialakítani; a középiskolától egészen a Miskolci Egyetemig.

– De patrónus híján mi lesz a hiányszakmákkal? Ahol a megemelt ösztöndíjak se hoztak kellő eredményt.
– Magunkat illetően lehetek optimista. Ám a globális javulásért mostani helyzetünkben nem tenném tűzbe a kezem.