Két áldozat még egy év után is a roncsok között

És ahogy az ilyenkor lenni szokott, ismét nyilatkozatok és ellennyilatkozatok tucatja született meg. Megszólalt maga a kapitány, Francesco Scettino is, aki nem hogy bűnösnek, hanem egyenesen hősnek tartja magát. Állítása szerint csupán a lélekjelenlétének köszönhető, hogy a katasztrófa nem szedett sokkal több áldozatot, s a 4229 utasból és személyzetből „mindössze” 32-en vesztették az életüket. Amikor ugyanis a hajó a tengerészeti térképen nem jelölt sziklának ütközött, s az hetven méteres léket vágott rajta, azonnal a part felé irányította a monstrumot, hogy az utasokat minél könnyebben kimenekíthessék.

A jelöletlen szikla verzióját a kapitány később némileg módosította, és a hajó meghibásodásáról is beszélt. Ezt azonban a roncs tüzetes átvizsgálása semmilyen formában nem támasztja alá. Biztosnak csak az tekinthető, amit a hajó fekete doboza rögzített. Ezek szerint a kapitány az ütközés előtti pillanatokban arra utasította a hajó indonéz irányítóját, hogy rántsa el a kormányt. Ez tehát azt valószínűsíti, hogy mégis tudott a szikláról. A kormányos azonban nem hajtotta végre az utasítást, mert nyelvi nehézségek miatt azt egyszerűen nem értette meg.

A vád álláspontja szerint a balesetért tízen – más verzió szerint 12-en – felelősek, élén a kapitánnyal. Az ok az, amit kezdettől fogva hangoztat: Scettino az utasok és a sziget lakóinak a szórakoztatására régi tengerész szokás szerint a lehető legközelebb akarta vinni a hajót a parthoz… Ez sikerült is, csak hát ott volt az a fránya szikla. A bizonyítási eljárást mindenesetre már ősszel lefolytatták, most a védelmen a sor, és az ügyészség is legkésőbb februárban benyújtja a vádemelési javaslatát.

Miközben az igazságszolgáltatás serénykedik, nem tétlenkednek a hajótest elvontatásán dolgozók sem. Néhány hónapja megkezdték a még használható tárgyak leszerelését és a hajó fenekére állításának az előkészítését, hogy ezáltal vontatható állapotba kerüljön. A döntést némi vita előzte meg, ugyanis számos építész turistalátványossággá szerette volna alakítani a roncsot. Végül az elszállítás-pártiak győztek, sőt Giglio városka polgármestere a szeptemberre ígért vontatási időpontot is későinek tartja, mivel ezzel már a második üdülési szezonjuk menne tönkre. Bizonyára igaza van, ám a hajó így is sok katasztrófaturistát vonz: néhány hete például egy öttagú német csoportot kellett a parti őrségnek kimentenie a viharos tengerből. Akármikor emelik is ki a hajótestet, az a tény azonban, hogy két áldozat még mindig a roncsok között fekszik, nyomasztóvá teszi a vontatás előkészítésével megbízott 430 szakember munkáját.