Ahonnan nincs visszaút

A több mint ötven éve működő intézményekben mintegy kétszázezer, a rendszert bírálni, esetleg a szomszédos Dél-Koreát dicsérni merészelő, vagy épp csak egyszerűen munka és élelem reményében a diktatúrából eredménytelenül szökni próbáló elítélt tengődik napjainkban is. Phenjan tagadja a vádakat, a külföldi propaganda koholmányának nevezi, ám a nagy felbontású műholdfelvételek világosan cáfolják a világtól elzárt kommunista diktatúra hivatalos álláspontját.

A legújabb, a Camp 14 nevet viselő létesítmény egy 13 mérföld hosszú kerítéssel garantálja az ott lakók röghöz kötését. A rabtábor azóta épült, hogy a területről készült utolsó szatelit felvételek a világhálóra kerültek, azaz valamikor 2006 decemberét követően. A képeken tisztán kivehető a kerítés mentén elhelyezkedő két ellenőrző pont és a hat őrbódé, valamint számos szálláshelyül szolgáló épület és hivatali helység, valamint egy üzemen kívüli szénbánya – állítja Melvin.

Arra persze nem elegendőek ezek a légi felvételek, hogy a kegyetlen tábori élet rejtelmeibe is bevezesse a kíváncsiskodókat. Erről inkább az a nagyon kevés egykori észak-koreai elítélt mesélt, akinek sikerült a börtöntáborokból külföldre menekülnie. A rabok – akik többségét életük végéig, családjaikkal együtt akár három generációra visszamenően börtönöztek be – a túlélés reményében sokszor arra kényszerülnek, hogy patkányt vagy az állati ürülékekből kiválogatott kukoricaszemeket egyenek. Aktivisták szerint az elítéltek 40 százaléka éhen hal, aki pedig nem, az valamilyen betegségnek, szexuális erőszaknak, kínzásnak, az őrök durva bánásmódjának esik áldoztául vagy egyszerűen halálra dolgoztatják. Férfiak, nők és gyerekek egyaránt napi 16 órát dolgoznak rossz fizikai állapotban, gyakran bányákban vagy fakitermelő telepeken.

A Bizottság az Emberi Jogokért nevű jogvédő szervezet a világ egyik vezető földképalkotó cégével, a DigitalGlobe-bal együtt dolgozik Észak-Koreában. Tavaly közösen adták ki a Titkos Gulág című jelentésük második részét, mely az általuk készített szatelitfelvételeken alapul. Greg Scarlatoiu, a szervezet ügyvezetője szerint „a folyamatos szatelitképekkel nyomon tudjuk követni a politikai fogolytáborok rendszerét, még akkor is, ha a belépés idegeneknek tilos.” Az, hogy e tudásnak a birtokában mire mennek a jogvédők, tudják-e jobb irányba befolyásolni Phenjant, ma még megjósolhatatlan.