Gyilkos maraton

Terrorizmus. Amerika első számú szitokszava ott lebeg a poros, véres, törmelékes levegőben. Hárman meghaltak, több mint száznegyvenen megsebesültek a célban robbant bombáktól. Sokak állapota válságos.

A legjobbak befutója után nem sokkal robbant az első bomba, füstfelhőbe borítva az utolsó métereket. Voltak, akik azt hitték, tűzijáték kezdődik. A második bomba tíz másodpercet váratott magára. A szurkoló tömegre törmelék omlott, valakinek a lábát szakította le a robbanás. A világot sokkolta egy nyolcéves kisfiú halála. Ő átbújt a kordonon, beszaladt az épp célba érkező édesapjához, aki megölelte és visszatessékelte a nézők közé. Mellette robbant a bomba, ezrével szórva magából a szögeket és csapágygolyókat. Az utcán síró, egymásba kapaszkodó embereket lehetett csak látni. Így fordul át a diadal katasztrófává. Ezrek élete attól a pillanattól fogva már nem volt ugyanaz. Sokan nem szakították meg a lépteiket, a kórházban fejezték be a maratonjukat, ahol vért adtak a sebesülteknek.

A mobilhálózatokat lekapcsolták, elnémultak a telefonok, nem kockáztatják meg, hogy még egy bomba indítójaként szolgáljanak. Az elnök leállíttatta a légi forgalmat, elcsendesedett az ég is. Mint az egész világ, aminek torkán akadt a szó.
De ki tette? Lapzártáig senki nem vállalta magára. Szokatlan momentum ez ilyenfajta terrorcselekménynél, hiszen az elkövetőknek célja épp a médiafigyelem. A robbanóeszköz igen primitív szerkezet volt, kezdetlegesnek számít, akárki előállíthatta. Hasonlót használtak évtizedünk másik tömegtragédiájánál, a londoni metrórobbantásoknál is. A nyomozás jelenleg több szálon fut. Eddig egy házkutatás történt egy szaúdi diáknál. De már nem gyanúsítják. Barack Obama a nemzethez intézett beszédében hangsúlyozta, „nem tudjuk egyelőre, ki robbantott és miért, de meg fogjuk tudni”. Mint mondta, ha elkapják a tetteseket, akkor az igazságszolgáltatás teljes súlyát érezni fogják magukon.

Az összeesküvés-elméletek elszaporodtak, ijesztő indákként szövik át a történteket. Az évszámokkal való matekozás is megkezdődött, április 14. épp Abraham Lincoln meggyilkolásának a napja, illetve ezen a napon döntöttek Oszama bin Laden terroristavezér likvidálásáról is. Amerikai szélsőséges elkövetőkre utalhat viszont a merénylet időzítése: az Egyesült Államokban aznap kellett befizetni a szövetségi személyi jövedelemadót. Biztonsági szakértők szerint ez is egyfajta motiváció lehetett. Nevetséges őrültség a történtekhez képest, de ugye maga az őrület is kiszámíthatatlan. Nem tudják, hogy a támadás belülről vagy kívülről érkezett. Ha az ellenség amerikaiként mart, katasztrófát jelent az Egyesült Államok madárcsont szilárdságú lelki békéjére. Ez még jobban tud fájni, mint amikor egy idegen szervezet érthetetlen szavú és gondolatú fanatikusai támadnak. Mindenkiben ott lappang még 9/11 kitörölhetetlen bánata és félelme, valamint az Irakban látottak is örökre beleégtek egy nemzet lelkébe. Amerika nehezen tud megküzdeni még egy ilyen teherrel, amit a terrorizmus vetett ki rá.