Lopott ízek arzenálja

A léleknyugtató kikapcsolódás, a büntethetetlen bűnözés. Hiszen a belgáknál a csoki szent, ősi tisztelettel viseltetnek az édesség iránt. Megértem. Művészet és megélhetés kéz a kézben jár. No meg, ki ne lenne büszke arra, ha valamiben a világon a legjobb?

Kóklerek és másolók lopják a csokoládé tudományát, terjesztik a világban a hamis praliné és a bonbon kesernyés olcsó ízét. A baj, hogy mindezt „belga csokoládé” felirattal teszik. Ezen sértődött meg egy egész ország. Uniós védelmet kértek édes kedvencük megmentésére. De mitől belga, ami belga? A gyártók az elmúlt években aláírtak egy megállapodást, miszerint a belga csokoládé címkét csupán olyan termékek kaphatják meg, amelyeket Belgiumban ízesítettek és formáztak. A csokigyárosok igyekeznek meggyőzni az uniót, hogy a csokikérdést olyan kiemelt ügyként kezeljék, mint az olaszoknak a pármai sonkát. Érthető, hogy a csoki ugyanazt az elbánást érdemli, mint a disznóságok. Bűn, bűn. Hizlal mind a kettő. A csokilobbira nehéz erőpróba vár. Hiszen a különféle élelmiszerek védelme az EU-ban évekig tartó folyamat.

Bizonyítani kell, hogy az összetevők az adott térségből származnak, és a gyártás is kizárólag ott történhet. A belga csokoládé „lelke”, a kakaóbab az afrikai Ghánából és Elefántcsontpartról érkezik, s lássuk be, a gyártóüzemek is lehetnének bárhol, nem csak belga fenségterületen. Bár a pármai malac párnázott sonkájának őse is makkolt a Bakonyban egykoron.

Főleg az szomorít el bennünket, hogy az utánzatok általában meg sem közelítik az eredeti belga csokoládé minőségét – mondta Jos Linkens, az édességgyártó szövetség elnöke.

A bonbonkészítés művészete nem hatalmas gyárak futószalagjaira való, ez kézműves, hagyománytisztelő szakma, ahol a csokoládémesterek különös figyelmet fordítanak a bonbon alakjára, hogy az esztétika és az íz harmóniában éledjen újra a nyelveken. Hát igen, a kínai „belga” csoki biztosan nélkülözi a lélek teremtő erejét a csokoládémáz alatt.

S noha – az egyéb luxuscikkekhez hasonlóan – a válság kitörése óta a belga bonbonok eladása sem nő az európai és az amerikai piacokon, Ázsiában és Afrikában látványosan megugrott a forgalom. Kínában és Indiában csak tavaly ötven százalékkal emelkedett az eladott mennyiség.

Degeszre tömik magukat a világ másik oldalán, míg én mindennap arról a folyékony nugátról álmodom, ami az eperre tekeredett Pierre Marcolini kis belvárosi szalonjában.