Nem ott volt a csoda?

Mindezek között egyetlen olyan építmény volt, melyről nem készített feljegyzést olyan személy, aki látta volna. Ez Szemiramisz függőkertje, vagy ahogyan a nagyvilágban ismerik: a babiloni függőkertek. A csodát legelőször ugyanis némely Kr. e. I. századi görög feljegyzések említik – az ötszáz évvel korábban épült kertek nagyjából akkoriban pusztultak el egy földindulásban.

Már ha egyáltalán léteztek – vetette fel sok tudós, hiszen Babilon romjait rengetegen kutatták-vizsgálták, de a függőkertekre utaló jelekkel egyszer sem találkoztak. A kételkedőket megcáfolandó, Stephanie Dalley brit nyelvész, a közel-keleti nyelvek szakértője felvetette: Babilon függőkertjeit nem Babilonban kell keresni, hanem az akkori nagy ellenség, Asszíria fővárosában, Ninivében.

Miért kellene majd’ ötszáz kilométerrel arrébb kutatni? A nyelvész megfejtett számos asszír és babiloni ékírásos szöveget, s összevetette a későbbi görög és latin közlésekkel. Rádöbbent, hogy a XX. század elején igen divatos Közel-Kelet-kutatók számos írást meglehetősen pontatlanul fordítottak le. Elmélete szerint nem Nabukodonozor babiloni uralkodó, hanem Szennakerib asszír király építtette a példátlan remekművet meg a hozzá tartozó, 80 kilométer hosszú vízvezetéket és a vízemelő szerkezetet.

Ninivét – a mai Moszult – sokáig túl veszélyesnek tartották ásatások végzéséhez, de ez az utóbbi időben megváltozott. Az első akciókban máris megtalálták a vízvezeték szakaszait. Sokan szurkolnak a régészeknek: hátha sikerül legalább részben rekonstruálniuk Szemiramisz függőkertjeit.