Útra kelnek a merészek

Nemzetközi továbbtanulási börzét tartott nemrégiben a fővárosban egy svájci központú szervezet, egy pesti szállodában két napon át várták a jobbára szüleikkel érkező diákokat. Akadt, aki céltudatosan válogatott a svájci vagy épp ázsiai ajánlatok közt, mások óvatosan tájékozódtak, esetleg külhoni ösztöndíjra vadásztak. Az érettségizők zöme beadta hazai felsőoktatási intézménybe a jelentkezési lapját, de akad pesti elit gimnázium, ahol minden harmadik végzős külhoni képzésre is pályázik. Van, aki már hamarabb nekivágna.

– Középiskolásként szeretnénk kiküldeni a lányunkat egy évre francia nyelvterületre. Aki komoly külföldi egyetemre akar felvételt nyerni, annak illik úgy ismernie az adott ország nyelvét, mintha ott élne. Ma már világpolgárnak kell lenni – magyarázza a 9. osztályos Bori édesanyja, Virág Marianna. Az egyik fővárosi gyakorlógimnáziumba járó, 15 éves lány zsebében már lapul egy középfokú német- és egy felsőfokú angolnyelv-vizsga, de úgy gondolják: ez mind kevés.

A „svájci internátus” ma sem olcsó mulatság. Mérlegelhet a szülő, hogy bentlakásos iskolába íratná a gyermekét vagy családnál vesznek szállást, de az alpesi országban töltött év költsége így is 1,5-2 millió forintra becsülhető. Bori arról álmodik, hogy digitális trükkök, videojátékok készítésével csinál majd karriert. Minden filmet kétszer néz meg, először a sztorit figyeli, aztán a technikai bravúrokat. E szakmát Párizs szívében tanulná ki legszívesebben, egy olyan intézményben, ahonnan aztán szétkapkodják a végzősöket szerte a világba.

– Akad olyan ismerősünk, akinek az egyik fia Győrben tanul, mérnöki szakon, a másik pedig Németországban. Ha mindent összeadtak, albérlettel, utazási költséggel együtt, arra jutottak, nem drágább a külhoni oktatás. Számomra is megnyugtatóbb, ha ugyan távol van a fiam, de biztos megélhetést nyújtó diplomát szerez, mintha itt tudom magam mellett, a bizonytalanságban – véli egy másik szülő, Lódriné Schulcz Katalin. Sok középkorúval egyetértésben ő is úgy érzi, ha nem volnának híján a nyelvtudásnak, maguk is nekivágnának a világnak, holott van biztos állásuk, és hiteleket sem nyögnek. Lódriék egyik fia német, a másik angol nyelvterületen tanulna.

– El kell szakadnom itthonról. Kinn az elején biztosan nehezebb lesz boldogulni, de ezt tartom a járható útnak – állítja egy egyetemi hallgató lány. Ő a mesterképzést kezdené el Angliában vagy Skóciában. A hazai művészeti egyetemen is több százezer forintba kerülne egy félév költségtérítéssel, ráadásul az „új világ” kapcsolatokkal, nagyobb szabadsággal kecsegtet.

Akad, aki azért vágyik skandináv országba, mert ott az oktatási rendszer rugalmasabb, nagyobb önállóságot ad a hallgatónak. A professzor ott nem fürdik a felsőbbrendűség érzésében, hanem segítőkész, és azt nézi, mit tud a hallgató. Nálunk pedig inkább azt, hogyan kaszálhatná el a vizsgázót, mesélik a börzén megforduló hallgatók.
Néhányan abban bíznak, hogy odakinn könnyebben találnak diákmunkát. Másokat a nyelvtanulás vágya hajt: Förhécz Adrienn, a győri Révay gimnázium diákja diplomatapályáról álmodik. Egyszerre négy nyelvvel ismerkedik, és külhoni ösztöndíj vagy tandíjmentes képzés volna számára a főnyeremény.

Villányi Márton azért vágyik Svájcba, mert ott van a szállodaszakma fellegvára. Igaz, az áhított mesterképzés tandíja elég borsos, átszámítva hétmillió forint is lehet egy tanévben. Ám a magyarok némi kedvezményt remélhetnek, és ezt amúgy is befektetésnek kell tekinteni, ami akár két-három év alatt is megtérülhet, magyarázza az elszánt fiatalember. Egy ott szerzett egyetemi diplomával ugyanis a havi ötezer svájci frankos – azaz egymillió forintnál magasabb – álomfizetés sem elérhetetlen.

Útlevél a sikerhez

Az álláskereséskor derül ki igazán: vajon tényleg értékesebb és jobb állással kecsegtet az Ausztriában vagy Angliában szerzett diploma? Pintér Zsolt fejvadász és karrierszakértő szerint külföldön tanulni biztosan jó befektetés, de nem érdemes karba tett kézzel várni.

– Azoknak a fiataloknak, akikben van egy kis vállalkozó szellem és vagányság, mindenképp azt tanácsolom, hogy merjenek belevágni a külföldi tanulmányokba. Már csak a nyelvgyakorlás kedvéért is megéri, hiszen az sokat hozzáad a karrier esélyéhez. A bécsi egyetem jogi karán például nem kell felvételizni, és nyelvvizsgát sem kérnek, csak annyi nyelvtudást, hogy a hallgató értse az előadásokat, és le tudjon vizsgázni. Egy tanévre nagyjából 350 euró illetéket kell fizetni, de ennyit egyhavi diákmunkával simán megkereshet odakinn egy fiatal. Igaz, hogy Ausztriában vagy Németországban drágább az élet, de a hallgatók könnyen bekap¬cso¬lódhatnak akár az egyetemi kutatási programokba is, és ezzel előteremthetik a megélhetés költségét. Aki később itthon keres állást, mondjuk a bécsi diplomával és a kinn megszerzett nyelvismerettel könnyebb helyzetben van, mint az, aki az ELTE jogi karára járt. A hazánkban letelepedett multicégek ugyanis előnyben részesítik a neves külhoni egyetemeken végzetteket, még akkor is, ha a hazai felsőoktatás lexikális tudásban sokszor többet ad.

Pintér Zsolt – akinek többször kiadott karrier-tanácsadó kötetét immár tankönyvként használják – Moszkvában diplomázott. Úgy gondolja, ennek is része van abban, hogy a jég hátán is megél. Az orosz cégek például ma is őt választják a perfekt nyelvismerete miatt.

– Ha valaki összeállítja az önéletrajzát, fontos, hogy komoly cégek nevei szerepeljenek rajta. Az előző munkahelyek listájában a Philips sokkal jobban cseng, mint mondjuk a Kiss és Társa Kft. Ugyanígy esik latba a végzettség is: egy német cégnél többre értékelik, ha a jelentkező Berlinben diplomázott, és kifogástalanul beszéli a nyelvüket is.

A fejvadász szerint a személyiség is sokat számít: aki elmélázva várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, az a távoli kontinensen milliókért szerzett nyelvtudását sem tudja majd kamatoztatni. Ám az, aki talpraesett és céltudatos, többre viheti, ha szerencsét próbál a nagyvilágban, mintha itthon rostokol. Más kérdés, hogy a patinás intézmények diplomájával érdemes-e lehorgonyozni idehaza. Egy Amerikában tanult és ott élő fiatalember például azzal jelentkezett a fejvadász irodájában, hogy hazajönne Magyarországra, ha találna megfelelő pozícióval és fizetéssel kecsegtető állást. Ilyet ugyan nehezen lelnének neki, ám ajánlottak egy másik, szakmájába vágó lehetőséget: Japánba ugyanis éppen magyar fiatalokat keresnek…

Modern röghöz kötés.

A közelmúltban változott a hallgatói szerződés, mely azok kezét köti meg, akik itthon diplomáznak és külföldön vállalnak állást. A végzés utáni 20 évben annyit kell hazánkban dolgozniuk a diplomásoknak, amennyi a képzési idejük volt. Ha nem ezt teszik, egy összegben fizethetik vissza az államilag támogatott képzésük költségeit. Mindeközben a kormány azon igyekszik, hogy hazacsalogassa a fiatalokat. A Gyere Haza Alapítvány minisztériumi támogatással olyan karrierpontot hoz létre, amely praktikus tanácsokkal és információval látja el azokat, akik itthon boldogulnának. A világhálón (www.gyerehaza.org) is megosztják a sikertörténeteket és az ösztöndíj-lehetőségeket.