Futballőrület

Hetek óta rúgják a bőrt a Konföderációs Kupa meccsein a világ arra érdemes focistái Brazília nagyvárosaiban, az ide sereglő futballrajongók szeme mégsem a diadalmámortól lábad könnybe. A zsúfolt metropolisok utcáin a könnygáz és gumilövedékek között sportrajongók tízezrei próbálnak menedéket keresve eljutni a vadonatúj stadionokban a bankokat, buszmegállókat, középületeket gyújtogatók áradatában. Utoljára 1950-ben rendeztek világbajnokságot a dél-amerikai országban, hasonló rangú sporteseményre azóta sem került sor. Joggal vélte a világ közvéleménye: ez az, ami igazán kell a focizseni braziloknak, jobb helyre nem is kerülhetett volna a viadal. Köztudott, a sportág minden idők legsikeresebb nemzeti válogatottja háromszor vihette haza a mostani versengés tárgyát is képező serleget, nyolcszor nyert Copa Américát és eddig öt alkalommal állhatott a foci-vb-k dobogójának csúcsán. Ez az az ország, ahol a helyiek Pelét, Sócratést vagy Didit szívük szerint a riói Megváltó szobrának talapzatára emelnék, ha nem is annak helyére, de mindenképp mellé. Most mégis – mintha szülőanyjukra emelnének kezet – saját nemzeti szimbólumaik ellen (is) gerjedtek haragra.

„Ébredj föl, Brazília, egy tanár többet ér, mint Neymar!” – skandálták a múlt heti tüntetések egyikén a brazil válogatott támadójára célozva, akit nemrég 57 millió euróért (171 millió Ft-ért) vett meg a Barcelona. S ez az összeg csak a jéghegy egyik csúcsa. Az önmagukat egyre inkább a FIFA rabszolgájának tekintő brazilok jó ideje a nagy nemzetközi sporteseményekhez – jövőre szintén Brazília ad otthont a világbajnokságnak, 2016-ban pedig olimpiát rendeznek – kapcsolódó beruházások és az ezekkel mára egyet jelentő korrupció lázában égnek. Az eddig két halálos áldozattal járó erőszakos eseményeket egy látszólag jelentéktelen intézkedés indította el. Ami az isztambuliaknak a városi park felszámolására hozott terv, ugyanaz a São Pauló-iak¬¬nak a helyi tömegközlekedés 20 eurócenttel, azaz alig 60 forinttal tervezett jegyáremelése.

Bagatell ügy, jelentéktelen összeg – gondolhatnánk! Ám a rosszkor, rossz helyen bedobott intézkedés hatására a felháborodás pillanatok alatt túlnőtt az egyre drágább, ám annál zsúfoltabb buszozás miatt érzett dühön. A civil megmozdulás pillanatok alatt országos tüntetésekké változott, a rebellisek száma két hét alatt 1,2 millióra duzzadt, becslések szerint ennyien vonultak múlt csütörtökön Brazília 100 városában az utcákra. Mára senkit nem érdekel a buszjegy ára, ennél jóval többről van szó. A dél-amerikai országban az elmúlt két évtizedes gazdasági fejlődés hatására megerősödött, ám most kifulladni látszó középosztályának elege lett a színvonaltalan oktatásból, a megbízhatatlan közegészségügyi ellátásból, a népbetegségként terjedő erőszakos bűnözésből, a magas adókból és az inflációból. A BRIC-országok néven elhíresült gazdasági társulás B betűje mögötti Brazília a világ hetedik leggyorsabban növekvő gazdasága, ám a lendület mára megtörni látszik. Az elmúlt húsz hónapban az infláció hatására az árak 15 százalékkal emelkedtek, az adók magasak. A rendőrség pedig tehetetlen a nagy városokat körülvevő nyomornegyedek, a favellák hagyományosan drogkereskedelemből élő bűnbandáival szemben.

Az antiglobalista tüntetéseiről híres Anonymus csoport maszkját viselő brazilok láttán sokan gondolunk a szétvert Isztambulra vagy az Arab Tavaszra. A párhuzamot erősíti, hogy a helyi média egy kontrollvesztett, irányíthatatlan „forradalom” képét sugallja. Bár a miniszterelnök asszony – egykori ultrabalos gerilla –, Dilma Rousseff a tüntetők pártjára állva kijelentette, demokráciában helye van a tiltakozásnak, s keményebb fellépést ígért a korrupció ellen, kétséges, hogy a tüntetők beérik ennyivel. Az utcára vonulók száma az elmúlt napokban csökkent ugyan, közülük sokan nyilatkoztak úgy, hogy a tüntetéseket addig folytatják, amíg a kormány valóban nem cselekszik. Még tart a Konföderációs Kupa, a brazilok eddig jól állnak a megmérettetésben. Jó lenne nem megtudni, mire képes egy közel 200 millió lakosú, feldühödött ország, ha nem saját zöld-sárgái nyerik a világbajnokság kapujának is tekintett kupát. Lehet, hogy Neymar mégiscsak fontosabb egy tanárnál.