Ide is betört a maffia

Mutatós, tisztes pénzt hozó növény a torma, de mostanában nagy a zúgolódás a kétezer termelő körében: keveset fizetnek a felvásárlók, a tavalyi tormáért kilónként jó, ha kétszáz forintot. Sok gazda ezért még fel se szedte a gyökereket.

A tavalyi tormát messziről felismerni. Annak már jó félméteres a levele, és ha az ember megpróbál kiráncigálni egyet a földből, mintha csak egy derekasabb fával próbálkozna. Az idei levél még tenyérnyi, és a színe is sápadtabb. De nem ez a legnagyobb különbség. A mostani tormatáblákon már félméternyi magas és ugyanolyan szélességű bakhátak sorakoznak, és nincs bennük dudva egyetlen szál se. A tavalyit viszont kezdi felverni a gaz, és kétséges, hogy megműveli-e valaki.

Az Álmosd és Bagamér közötti táblák jó részén is torma nőtt szinte mindig, most azonban csak itt-ott látni a jellegzetes bakhátakat. Annál több a kukorica. A bagaméri Szász Vincének is van itt egy darabka tengeriföldje. Ő ugyan sose volt mezőgazdász, esztergályosként jött a vámospércsi VÁMOS-GÉP-től nyugdíjba, de egy falusi ember persze nem úgy nyugdíjas, hogy ül naphosszat a tévé előtt, neki a mozgás a mindene. Most se bírt nyugton maradni otthon, biciklire ült, és kikerekezett a határba, hogy lássa, hogyan viseli a sok esőt a kukorica.

– Az idő a gazda, János a szolga – nevet a felvetésünkön, hogy talán azért megállhatna már az eső. A víz amúgy is kell Bagamérnak meg a környéknek, mert a tormának az a legfontosabb. Ha víz nincs, torma sincs. – Csak hadd essen, száraz volt a tél, a tavasz. És akiknek a szőlők alji homokon van a tormaföldjük, már el is kellett árasztaniuk azt. A feleségemnek is van ott hétszáz ölnyi területe, nekünk is öntözni kellett.

Az útról nem látni, de errefele majd’ minden nagyobb parcellában maszek kút van fúrva – a készülő, a hírek szerint az eddigieknél sokkal szigorúbb vízügyi törvény miatt van is aggódás a környéken! Mert ha bezárják a sok engedély nélküli kutat, jó néhány tormatermelő lehúzhatja a rolót.

Magyarországon egy átlagos évben 10-12 ezer tonna terem, 90-95 százaléka ebben a csücsökben. Voltak évek, amikor hatszáz forintot is fizettek a felvásárlók egyetlen kilóért, de tavaly már szűk idők jártak. Saját kétszázötven ölén Szász Vincének is alig volt száznyolcvanezer forint bevétele, míg korábban a dupláját kapta.

– Ide is betört a maffia! – legyint. – Időről időre mindenféle gyanús felvásárlók jelennek meg, és ígérnek fűt-fát, teljesen összezavarják a piacot. Ráadásul most már a szőlőnket is lopják, ránk jár errefele a végeken a rúd.

A térségben hat igazán komoly felvásárló cég működik. A Hungaro Torma Kft.-t a bagaméri főutcán találjuk, ragyogóan rendben tartott portán. Reviczky Éva ügyvezető igazgató megerősíti az országút mentén szerzett tapasztalatainkat, ő is azt mondja, hogy tavaly valóban megbicsaklott a piac.

– Évente 12-13 ezer tonna torma még kezelhető mennyiség – mondja –, de tavaly 16 ezer termett, kis túlzással még a virágcserépben is azt neveltek a környékbeli falvak. A szerződéssel nem rendelkező termelők tényleg nehéz helyzetbe kerültek, de azt kell mondanom, hogy jórészt sajnos maguknak keresték a bajt. Meg azok is, akik felrúgva a szerződéseket, olyan neppereknek adták oda a tormát, akik tíz-tizenöt forinttal többet ígértek. Ők ezt is megtehetik, meg azt is, hogy tíz forinttal olcsóbban adják tovább külföldre a termést, hiszen adót, járulékokat nem fizetnek. De ha gond van, jövőre már nem jönnek, a torma pedig ott marad sok kistermelő nyakán.

A hazai hűtőházak ma is tömve vannak tormával, a Hungaro Tormáé is. Ezt az igazgató nem tartja tragédiának, hiszen a hazai feldolgozóüzemek folyamatos utánpótlást kérnek, és ők erre képesek. A konténereket természetesen időről időre ellenőrizni kell, de a torma bírja a strapát.

– Szívós növény, mínusz harminc fokot is vígan kibír – Gergely János igazgatóhelyettes meg is mutat pár, karvastagságú gyökeret. Valóban, mintha csak most szedték volna ki őket a földből.

– Inkább az a baj, hogy sokszor elmarad a vetésforgó, vannak helyek, ahol harminc-negyven éve torma terem – egészíti ki Reviczky Éva. – És bizony így elkorcsosodik a torma.

Azt is megtudjuk a vezetőktől, hogy egy hektáron jó esetben nyolc-tíz tonna terem. Százhúsz-száznegyven forint körül alakul egy kilogramm önköltsége, és kétszáz forint alatt már rendkívül bizonytalan a nyereség. A túltermelés sokat nehezít a helyzetükön. Épp ezért meg is egyeztek a termelőkkel, hogy a tavalyinál kisebb területen gazdálkodjanak, így ebben az évben falvanként húsz-harminc százalékkal kevesebb mennyiségre számítanak.

Már vagy három napja esik, mindenütt kihalt a határ, pedig lassan fejelni kéne a kibújt tormát. De vannak táblák, ahol még el se duggatták. A szomszédos Álmosdon Csobán Imre már túl van ezen, meg is mutatja a szépen zöldellő 1200 ölét.
– Kutya nehéz munka ez, uraim! Február elsején még százöt kiló voltam, most meg nyolcvankilenc. Négy hónap alatt tizenhat kilót fogytam, pedig nem diétázom! És nézzék meg a tenyerem! Olyan vastag rajta a bőr, hogy nyugodtan belevarrhatnám a nevemet.

Azt mondja, pláne az ültetés nehéz. Egy hektár földbe negyvenezer darab dugvány kerül, az ugyanannyi harminc centi mély lyuk kifúrását jelenti. Mégse emiatt panaszkodik.

– A nagyobb termelők átvészelik a hullámvölgyeket is. Nekik van traktorjuk, mezőgazdasági felszerelésük, a gépi munkát elvégzik maguknak. A kicsiknek viszont fizetni kell mindenért. De miből? A traktoros ráadásul nem nagyon szánt hitelbe, mert neki se igen van pénze gázolajra. Én még húzom egy darabig, mert ebbe születtem, de a gyermekeink már nemigen fognak tíz- meg százezernyi tormatöveket duggatni. Majd jön külföldről. Az lesz majd az igazi húsvét: dán sonka kínai tormával!