Sárkány szunnyad a várkútban

Mai várépítők találkoztak a minap Kisnánán, az Aba nemzetség egykori birtokán. Jó száz évvel ezelőtt csak kőhalom és a bozótból kiemelkedő két csonka torony emlékeztetett arra, hogy itt valaha vár állott. Ma viszont az ország északi régiójának egyik legizgalmasabb turisztikai látványossága csalogatja a Mátrába a kirándulókat. Már tavaly meglódult a látogatók száma, húsz¬ezren kaptattak fel ide – tudjuk meg Koncsos Sándor polgármestertől, aki tiszteletbeli kapitánynak is nevezhetné magát, mivel a vár egyedülálló módon az önkormányzaté, és 2012-ben hétmillió forint bevételt hozott a falunak. Idén a Mátrai Múzeumok Éjszakája (június 22.) programnak is fő állomása lesz.

„Ne csak a kövek beszéljenek, hanem azok is, akik szóra bírták a köveket!” – így buzdította a konferencia résztvevőit Búzás Gergely, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, aki oroszlánrészt vállalt a kisnánai rekonstrukcióból. A régész-művészettörténész a mai számítógépes technikát is segítségül hívja, hogy három dimenzióban modellezhesse a középkori építményeinket. A Kisnánán pályázati pénzből megvalósult, példaértékű felújítás bebizonyította: egy XXI. századi vár már nem unalmas tárlókkal illusztrálja a históriáját, hanem élővé teszi az ősök emlékét. A középkori tereket visszaépítették, hogy élményt adjanak a látogatóknak – hasonló szellemben folytak a diósgyőri és a füzéri vár munkálatai is.

Kisnána kisnemesi udvarházból fejlődött várrá, az első kőfalát 1445 körül emelték. Mátyás király korában és a Jagelló uralkodók alatt is buzgón építkeztek. A XV. században már az ország első márványfaragóitól rendelték a máig fennmaradt oroszlános reliefet, amely feltehetően a Hunyadi János mellett elesett nánai főúr síremlékét díszítette. A Kompolti család tagjai komoly udvari méltóságokat töltöttek be, akadt, aki a királynéi tárnokmesterségig vitte, többen a főpohárnoki tisztet bírták. A Kompoltiak egyenesen a király asztalára szállították a bort. Már csak azért is érdemes volt megerősíteniük a falakat, hogy védjék a remek mátraaljai nedűket. Miután férfiágon kihalt e család, egy rablólovag, Móré László vette be magát a várba. A rablófészekben lakozók pechjükre a budai pasa rokonát is kirabolták, mire a pasa Nána ellen indult, és szétágyúzta azt…
 

Végy egy futkosó szolgát!

„Már csak nyolc fazék maradt, már csak hat…” – megesik, hogy főzés közben így számlálja a kísérleti régész a középkori módra készült és néhány alkalom után megrepedő mázatlan kerámiaedényeket. Kohári Gabriella kutatásai igazán élvezetesek, mivel szó szerint belekóstolhat a múltba. Ha teheti, olyan alapanyagokból, edényben és tűznél készíti az étkeket – a füstmérgezés veszélyével dacolva –, ahogy azt a XV–XVI. században lejegyzett receptek előírták. A régies nyelvezet megfejtése sem egyszerű. Ki tudja ma már fejből, hogy a szömörcs gombócot jelent?! Mátyás korában nem használtak káposztareszelőt vagy húsdarálót, ezért a korabeli lakoma készítéséhez sem hívhatják segítségül ezeket az eszközöket. Így marad az órákon át tartó, aprólékos vagdalás.

A visegrádi királyi palota helyreállított konyhájában 15-20 fogásos reneszánsz menük is készülnek a „régész-főszakács” vezényletével. A palota kertjét rekonstruálták, így stílszerűen onnan vághatják a zöldfűszereket. Egy-egy ilyen lakoma tucatnyi ember csaknem egész na¬¬pos munkáját igényli. Nem csoda, hogy a reneszánsz uralkodók konyháján rengetegen sürögtek-forogtak: a szakácsok mellett felmetélő¬mestert és futkosó szolgát tartottak, s külön embert a tűz őrzésére meg a fűszerezésre. Kisnánán szerényebb lakomát kínált a pécsi régész: bográcsban árpakásás tehénhús főtt és „disznóhús, az kit erdeinek hívnak, szekfüves lével”. Ez utóbbi egy vaddisznóból készült étel, amely almával, körtével készült és borssal, gyömbérrel, mandulával, mazsolával, fahéjjal ízesítették.

– A főúri asztalok egyik fogása volt ez, amint a gazdag fűszerezése is mutatja. A fűszerek méregdrágák voltak, így használatuk a társadalmi rangról is árulkodott – magyarázza Kohári Gabriella, a magyar reneszánsz konyha lelkes kutatója.

Nem ő az egyetlen, aki sokoldalúságát bizonyította e körben. A kisnánai konferencia megálmodója Pláner Lajos, aki történészként a trónbitorlónak tartott és a pápa által kiközösített Aba Sámuelt próbálja „rehabilitálni”. Úgy véli, számos bizonyíték szól amellett, hogy Abát, első választott királyunkat igenis szerette és kegyesnek tartotta a nép. Legendája úgy szól: amikor testét kivégzése után néhány évvel meglelték, szemfedőjét épségben, sebeit begyógyulva találták. E történet is népszerűségét bizonyítja Pláner Lajos szerint. Elárulja: az eredeti szakmája pék, és ennek hasznát is veszi a visegrádi palotában. Maga süti ugyanis a cipót a reneszánsz lakomához.

Boszorkányégető vitézek Eredetileg katolikus papnak készült Csabai András, a Nánai Sólymos Vitézek Egyesületének seregdeákja és alapítója. Ehelyett családos ember lett, így két fia is magára öltheti a középkori gúnyát. Igaz, ők most török színekben vettek részt a viaskodásban, de ebből nincs családi perpatvar. András a millenniumi várjátékokon kóstolt bele először a múltidézésbe: szerzetesi ruhát öltve segédkezett a boszorkányégetésnél… Kisnánán ugyan nem hadakoztak a végváriak, mivel a törökök lerombolták, de a helybeli vitézek mégis jeleskednek a haditorna-bajnokságokon, Egerben például. Csabai András jóvoltából műsoraik nemcsak a kardcsörgetésről szólnak, mivel veretes nyelvű verses szöveggel köríti a harcot. A történészeket lányrablással lepték meg. Ám senkinek nem esett bántódása, mivel a kapatos vitézek a pincében megbúvó boroshordókra vetették rá magukat, nem az asszonynépre.