Sportos terror

Szepesi Nikolettnek az úszásban elért Európa-bajnoki bronzérme nem hozott különösebb hírnevet, botrányosra sikeredett könyvével azonban egy szempillantás alatt ismertté vált. Sokakban kelt visszatetszést kitárulkozása, vallomása szexmániájáról, a közzétett zaftos részletek edzőtábori hódításairól. Gyerekvédelmi szakemberek szerint mindez lehet tünet is: egy szexuálisan bántalmazott gyerek próbálja ily módon is feldolgozni a vele történteket. Az úszónő könyvében ugyanis mint afféle mellékszál jelennek meg történetek lelki és fizikai bántalmazásokról, kiskorúak molesztálásáról. Mindez Szepesi szerint az úszók világában mindennapos, legalábbis „az ő idejében”.
Nagy kérdés: vajon elmúltak azok az idők?

Az ENSZ gyermekvédelmi szervezete, az UNICEF magyar képviselete tavaly kezdte el gyűjteni a gyermeksportolókat ért bántalmazásos esetek leírásait. Néhány hét alatt hatvan-hetven konkrét ügyről értesültek, ez igazolta számukra: indokolt egy reprezentatív kutatás a témában. Májusban indították akciójukat, honlapjukról bárki letöltheti azt a kérdőívet, amelyen saját sporttapasztalatait oszthatja meg a gyermekvédőkkel. Az elmúlt egy hónapban már 600 történet érkezett, amelyekben felnőttek gyerekkoruk élményei¬ről vagy gyerekeik mostani tapasztalatairól írnak (ezekből idéztünk). Mindezt annak érdekében, hogy végre képet kaphassunk arról, mi történik sportolóinkkal az edzőtermek falain belül.

Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyar Bizottságának gyerekjogi igazgatója szerint mivel Magyarországon egyelőre semmilyen adattal nem rendelkezünk a témában, első lépésként fel kell mérnünk, hogy a sporthoz kapcsolódóan milyen élményeket, tapasztalatokat szereznek a gyermekek. „A kutatás várhatóan június végéig tart, addigra gyűlhet össze az az 1200 válasz, ami már elegendő a reprezentatív képhez.” Könnyen lehet, hogy a válaszok között akad olyan, amely felveti a bűncselekmény gyanúját. Az UNICEF hazai helyzetképet akar vázolni és nem rendőrségi ügyeket kreálni, de gyermekmolesztálás vagy fizikai bántalmazás esetén felhívják az érintettek figyelmét arra, hogy feljelentést kell tenniük.

De nem okoz-e éppen több kárt, mint hasznot egy ilyen „színvallás”? Nem riasztja-e el gyerekek, szülők tömegeit a sportolástól? Az ügy a sportpszichológusokat is erősen megosztja, abban azonban valamennyien egyetértenek: tehetséges gyerekek ezreit veszíti el a sportélet az edző alkalmatlansága, fizikai, lelki terrorja miatt. Mert van olyan edző, akinek a tanítványai évek óta visszajáró páciensei a szakembereknek.

– Magyarországon az edzői kultúra nagyon rossz, tisztelet a kivételnek. Sok esetben azt gondolják, hogy a tekintélyt és az eredményeket csak megalázással lehet kivívni, holott ez egy nagyon buta megközelítés – mondja dr. Lénárt Ágota sportpszichológus, egyetemi docens. Praxisában volt olyan gyereksportoló, akit egy hét alatt háromszor vittek kórházba agyrázkódás miatt, az edző mégis kimagyarázta: csak megcsúszott a medence partján.

Lénárt Ágotának eddig még mindig sikerült a szülők és az edző bevonásával megoldani a helyzetet, nem volt szükség a hatóságok értesítésére. A sportjogász dr. Neszmélyi Emil szerint viszont akkor, ha a gyerek fizikai vagy komolyabb lelki bántalmazására erős a gyanú, kötelessége mindenkinek jelezni azt akár a rendőrség felé is.

– Mi napi szinten tapasztaljuk a lelki és fizikai megalázást. Hogy például mozgással büntetik, aki alul marad, egészen a végkimerülésig hajtják, ettől viszont csak egyre rosszabbul teljesít és jönnek a sérülések, ami persze már az edzőt nem érdekli – sorolja Lénárt Ágota.

Az igazi tragédia az, ha a szülők még asszisztálnak is ehhez: saját meg nem valósult álmaikat kergettetik a gyerekükkel. Pedig a lelki és fizikai terror nem múlik el nyom nélkül. Egészen biztos, hogy később pszichés tünetekkel, szorongással, párkapcsolati zavarokkal, súlyosabb esetben személyiségzavarral küzd majd a felnőtté lett megalázott gyereksportoló.

-o-

„Én vívni jártam. Szüleim állítják, hogy éjszakánként felültem az ágyamban, és az egész család arra ébredt, hogy az edzőmnek köszönök nagyon hangosan, dadogva: cso-cso-cso-csókolom, Nándi bácsi! A tőr megsuhintott pengéjével sokkal hatékonyabban fel lehet hasítani a combon, a karon, a fenéken a bőrt, mint egy korbáccsal.”

„Józsi bá' a dzsúdóedzésen a 140 kilójával rendszeresen végigsétált a földön fekvő gyerekek hátán, hogy szokják a fájdalmat, a későnek pedig verés járt a dzsúdóövvel.”

-o-

KISZOLGÁLTATVA. Egy 250 sportoló gyerek körében végzett dán tanulmány szerint minden negyedik fiatal tudott olyan esetről vagy került olyan helyzetbe, ahol 18 év alatti sportolókat az edzőjük szexuálisan bántalmazott. Kanadában a sportolók 2,6 százaléka jelentett nemkívánatos szexuális érintést. Ausztráliában a gyermekek ellen elkövetett erőszak a sportban elérheti a 8 százalékot. Tanulmányok szerint a tehetséges sportolók, akik még nem érték el az elit sportolói státust, pubertás koruk környékén sokkal inkább lehetnek nemi erőszak célpontjai.

„A lányom edzőjéről szeretnék beszámolni. Igazából már több helyen is próbáltunk segítséget kérni, de elhajtottak minket mindenhonnan. Lovagolni tanul, és már a kezdetektől nagyon jó viszonyban volt az edzőjével. A többi lánnyal együtt, szinte rajongásig szerették őt. A férfi viszont sajnos ezzel visszaélt. Mindegyikőjüknél próbálkozott. Ők nemet mondtak, de az egyik kislánnyal végül össze is jött. Rajtakapták őket az öltözőben, de a lány nem is rejtette véka alá, hogy az edző elcsábította. Még csak 13 éves, de már az edző »barátnője«, és így többletjogai vannak. Amikor próbáltunk szólni a lovardában, hogy úgy tudjuk, az edző az egyik sportoló lánnyal »jár« és hogy szerintünk ez nem helyes, azt a választ kaptuk, mindenkinek magánügye, hogy mit csinál a négy fal között… meg egyébként is, ezek a lányok már nem kislányok. Elég rájuk nézni. Szerintünk meg ez nem így van. Ez akkor is azt jelenti, hogy az edző kihasználja a gyereket, ha egyébként a gyerek most úgy érzi, hogy halálosan szerelmes.”