Ide nekem a rózsapálinkát is!

Egyetlen utcából áll a falu. Hosszan lehet rajta araszolni – szaladnak a percek és közben nem történik semmi. Templom, kultúrház, posta, focipálya, bolt. A szokásos. Mintha megállt volna az idő. Szembetűnik viszont a sok virág a házak előtt. Mindenhová rózsafát ültettek, a gyógynövénykutató 170 tövet ajándékozott a lakosságnak. A polgármesteri hivatal mögötti félhektáros földterületen pedig már tízezer bokor pompázik. Ez a különleges rózsakert megélhetést ad a helyi közmunkásoknak. Hogy kinek jutott eszébe mindez, azt Rácz Róbert polgármester meséli el az illatozó virágok közelében.
– Községünk szülötte Széles Lajos borbély, a Naksol és az Irix feltalálója, aki később Dombóváron élt – indítja messziről a históriát a falu első embere. – Pallos József Péter, a budakalászi Gyógynövénykutató Intézet igazgatója is dombóvári származású, úgyhogy amikor felmerült az égés elleni szer alapjául szolgáló rózsaszirom-termesztés gondolata, Lajos bácsi kapcsán mindjárt Nak jutott az eszébe. Nekünk pedig kapóra jött a faluhoz való ragaszkodás, hiszen ezáltal felcsillant a munkahelyteremtés lehetősége is.

Sikerrel pályáztak a belügyi tárca Start közmunkaprogramján, ami december végén lejár. Az önkormányzat félhektárnyi földterülettel szállt be, a gyógynövénykutató 680 rózsatővel teremtette meg a génbankot, munkanélkülieket pedig nem kellett toborozni, szép számmal vannak Nakon is. Jelenleg negyvenhárom közmunkást tudnak foglalkoztatni, közülük húszan dolgoznak főállásban a gyógyító rózsák között és a két kis mobilházban.

Első ránézésre könnyű elfoglaltság. Csakhogy a növények folyamatos gondozást igényelnek. Tavasszal-ősszel metszeni kell, betakarni a töveket, majd kinyitni. Muszáj rendszeresen kapálni, vadhajtásokat kacsolni, gyomtalanítani. Permetszert nem használhatnak, a tetvek ellen csalánlével védekeznek, illetve a sorvégekre ültetett levendula és a sorok közt felnövő körömvirág is elűzi az élősködőket. Szüret idején a kinyílt virágfejeket kézzel tépik le vagy metszőollóval vágják le, vödrökbe gyűjtik, majd a szirmokat lefejtik a torzsákról. Tilos megmosni, egyáltalán nem érheti víz, az eső sem tesz jót neki. De óvni kell a felvetődő portól és az aszálytól is. Végül színek szerint válogatva fekete nejlonzsákokba csomagolják, tíz kilónál nem lehet több alapanyagot belegyömöszölni. Egy kisebb zsákba minta kerül, arra kell ráírni a betakarítás dátumát is. Ha mindez megvan, irány a fagyasztóláda, szállításig ott „didereg” a portéka.

Ha a faluban valaki elfelejtett beszerezni csokrot a családi ünnepségre a legközelebbi város virágboltjában, elég csak kiugrania az önkormányzati rózsaföldre, ott majd segítenek rajta. Persze csak azokból a szálakból kaphat, amelyek nem alkalmasak gyógyászati célokra. De a virág nem jár ingyen, természetesen fizetni kell érte. Mivel a rózsakert nincs bekerítve, az éj leple alatt akár malomkeréknyi bokrétát is szedhetnének a tolvajok. Ám efféle lopás még nem fordult elő.

Budakalászon található a PannonPharma cégcsoporthoz tartozó Gyógynövénykutató Intézet. Tudni kell róla, hogy két év múlva lesz százéves, és a világon elsőként alapított ilyen profilú intézmény. Ügyvezető igazgatója Pallos József Péter, akiről már kiderült, hogy a „csodaszer” feltalálója, a Maecenas-díjas, 1992-ben, 95 éves korában elhunyt Széles Lajos földije.
– A Dél-Amerikát emigránsként megjárt Lajos bácsit, illetve a találmánya elismeréséért folytatott negyedszázados kálváriáját Vitray Tamás Csak ülök és mesélek című műsorából, valamint Mezei András Mindenki megégetheti magát című könyvéből ismerhette meg az ország – meséli. – A Naksolt előbb kozmetikumként, majd gyógyszerként törzskönyvezték. Ez utóbbihoz például hatóanyag-tartalom és hatóanyag-stabilitás vonatkozásában több kötelező vizsgálatra volt szükség. Amikor 2004-ben megmentettük a felszámolástól az intézményt, végignéztük, milyen értékeink is vannak. A korábbi tulajdonostól átvettük az égési sérülésekre kiváló Irix, illetve a gyulladáscsökkentő Naksol gyártását és forgalmazását. Mindkét termék Széles Lajos nevéhez kötődik.

– Nem nehéz kitalálni, hogy a Naksol a falu nevére és a napra utal…
– Valóban. Érdekelni kezdtek bennünket az eredeti kutatások. Felvettük a kapcsolatot a feltaláló családjával és a naki polgármesterrel. A Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben 2011-ben kiállításon emlékeztünk a gyógyító borbélyra, akit korábban Dombóvár és Nak díszpolgárának is megválasztottak. Mindkét településen van emléktáblája.

– Megtartották az eredeti receptúrát?
– Természetesen. Ami egyébként nem titkos, a flakonon olvashatók az összetevők. Csak az nem publikus, hogy melyik rózsafajtából mennyit kell felhasználni. Intézetünkben több mint hatszáz fajta rózsa található, nemzetközi szinten pedig a számuk meghaladja a háromezret. A Naksol gyártásához hatféle rózsa alkalmas, melyek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, bőrregeneráló hatásúak.

– A rózsa gyógynövény?
– Bizonyos rózsaféléket sok helyen évezredek óta a legfontosabb gyógynövények között tartják számon. Tea¬ként, táplálékként, illóolajként, kozmetikumként is használják. Sőt a korszerű eljárásokkal kivont eszenciákat újabb területeken lehet alkalmazni.
– Előrukkolnak új termékekkel?
– Széles Lajos hagyatéka tartogat még különlegességeket. Például van receptúrája a lábszárfekély és a seb heg nélküli gyógyulására. Támogatjuk a nakiak emlékmúzeum-alapítását, már csak azért is, hogy az utókor se feledje a feltaláló munkásságát. Magyarország sajnos nem jól sáfárkodik a gyógynövénnyel, elvesztettük a pia¬cainkat, primitív gyarmatáruszinten folyik a termesztés. Pedig az ágazat a vidékfejlesztés kitörési pontja lehetne. Ehhez azonban program kellene. Magam is szorgalmazom, hogy mielőbb ott legyen egy tanulmány a szakminiszter asztalán.

Kíváncsi vagyok a feltaláló örököseinek az ügyhöz való hozzáállására is. Dombóváron találom meg Pál Csabát, Lajos bácsi unokaöccsét. Szavaiból némi csalódottság árad.
– Pár éve lelkes volt mindenki, de azóta se a naki polgármester, se a gyógynövénykutató igazgatója nem keresett. Úgy is mondhatnám, az együttműködés részükről nulla, csak ígérgetések hangzottak el – mondja a férfi.
– Mit szeretne a család?
– Hogy tartsák be a szavukat, és méltó helyre kerüljenek a dokumentumok, a relikviák. Nem biztos, hogy szerencsés lenne egy régi épületet berendezni, amikor nemrég újították fel a művelődési házat, ahol bőven elférne az anyag.
– Üzleti szempontból profitálnak?
– Szabadalmi kérdésekben megkerülhetetlenek vagyunk. Bennünket illetnek a találmányok jogai. Más kérdés, hogy a kutatóintézettel nem vagyunk üzleti kapcsolatban. Remélhetőleg az újabb termékek gyártásakor ránk is gondolnak majd. Mindez becsületbeli kérdés.

Visszamegyek Nakra. A közmunkások nyolc órában dolgoznak a rekkenő hőségben. Ha megszúrja a kezüket a tövis, már nem annyira vicces azt mondani: nincsen rózsa tövis nélkül. Persze minden látogató elsüti ezeket a poénokat…
– Már harmadik éve dolgozom itt. Hárman kezdtük, s ahogy nőtt az ültetvény, úgy bővült a brigád – újságolja Zádori Istvánné. – Nagyon meg kell becsülni a munkát, még akkor is, ha nem túl sok a kereset. Száz kilométeres körzetben sehol nem tudnánk elhelyezkedni! Hiába kicsi falu, a számlákat itt is fizetni kell. Volt, aki irigykedett rám, hogy milyen könnyű munkát találtam. Mondtam neki, jöjjön ide és nézze meg, mit kell csinálni. Negyvenfokos hőségben sincs leállás. Ugyanis a gaz semmire és senkire nincs tekintettel.

– Mindenki mindennel foglalkozik – folytatja a brigádvezető, Nagyné Jakab Nikoletta. – Kisebb területen mákot, illetve földiepret is termesztünk. Utóbbiból idén nagyon bő a termés, de a helyiek és a környékbeliek még ennél is többet megvennének. A bevétel az önkormányzaté.

– Kóstolja meg a rózsalekvárt! – invitál a polgármesteri hivatal konyhájába Sárközi Józsefné, miközben elmeséli, hogyan készül az ínyencség. Három kiló átválogatott és megmosott rózsaszirmot, 60 deka cukrot és némi citromsavat össze kell dolgozni botmixerrel, majd lassú tűzön lekvár állagúvá rotyogtatni a tűzhelyen.

Óvatosan ízlelgetem a rózsaszín és a sárga készítményt, amiről azt állítják kórusban az asszonyok, hogy vértisztító, hangulatjavító hatása van, jó a magas vérnyomásra és a gyomorfekélyre. Majd nagy nevetések közepette hozzáteszik: potencianövelőként a szexuális életet is feldobja! Biztos, ami biztos, kérek még egy kanállal.

– Az egész falu büszke rá, hogy gyógyító rózsával foglalkozunk – ezek már Rácz Róbert, Nak polgármestere búcsúszavai. – Ha lenne pénzünk marketingre, bizonyára a turisták is jönnének. Augusztus elején fesztivált szoktunk rendezni a gyógyító rózsa jegyében, ilyenkor azért nagyobb az érdeklődés. Ez biztatást ad a továbbiakra, hogy érdemes ezt az arculatot hangsúlyozni. Szeretnénk egy kilátótornyot építeni a parcellák mellé, felülről még szebb látványt nyújt a virágzó munkaterület. Tervbe vettük, hogy a rózsasziromlekvár mellett rózsapálinkát is főzünk. A bővítés is foglalkoztat bennünket, ősszel újabb tízezer tő rózsát ültetünk.

És mi lesz Széles Lajos bácsi múzeumával? A Nakért Alapítvány és a Faluszépítő Egyesület nemrég másfél millió forintot nyert az emlékkiállítás létrehozására, csakhogy civil szervezetként nem tudják „lehívni” a pénzt. Pedig az épületet már kiszemelték a községháza mellett. Most azon törik a fejüket, hogyan lehetne kikerülni a patthelyzetből, mert anyagi támogatás nélkül nem tudnak továbblépni.

Számban még a lekvár ízével, az utcán egy-két helybeli férfit arról kérdezek, megkóstolnák-e a rózsapálinkát – hevesen bólogatnak. Egyikük rögtön arról érdeklődik: mondjam meg, hol kapható. Nos, Nakon még nem. De a jelek szerint érdemes lesz vele kísérletezni, öregbíteni fogja a település hírnevét. Ha csak töredékét tudja majd annak, mint a lekvár, hát, nagy jövőt jósolok neki!