Merkel magabiztosan kortyol

A minap, a választás előtt pár héttel olyan merész lépésre szánta el magát, mit német kancellár meg nem tett volna az elmúlt csaknem 70 évben. Augusztus 20-án Dachauba látogatott, felkereste a bajor város közelében található egykori koncentrációs tábor területén felállított emlékhelyet, majd egy sörsátorban a kereszténydemokrata pártért kampányolt. A furcsa vizit a holokausztot túlélt Max Mannheimer meghívására történt. Ahogy a 93 éves volt táborlakó, a dachaui emlékbizottság elnöke fogalmazott: a gesztus történelmi.

Bár szerte a világban rendre megtörtént Berlin részéről a bocsánatkérés a náci Németország területén elkövetett rémtettekért, tény, hogy ez idáig nem akadt olyan német kormányfő, aki hivatalosan is ellátogatott volna az egykori tömeggyilkosságok színhelyének valamelyikére, s szülőföldjén nézett volna farkasszemet a dicstelen múlttal. A borzalmas eseményeket követően arra is 65 évet kellett várni, hogy Horst Köhler akkori köztársasági elnök személyében vezető politikus tegye tiszteletét kivégzőtáborban – erre először a 2010-ben tartott megemlékezéskor került sor.

Az udvarias formulákban Merkel látogatása nem szenvedett hiányt. „Különös pillanat ez számomra. Ezeknek a sorsoknak az emléke mély fájdalommal és szégyennel tölt el.” A kancellár hangsúlyozta, hogy a náci korszak „borzalmas és példátlan fejezete a német történelemnek”. Kifejezte aggodalmát az egyre erősebb európai szélsőjobboldali mozgalmakkal kapcsolatban – s ahogy az Bajorországban egy felelős politikushoz illik, a megemlékezés laza sörözéssel ért véget egy helyi sörsátorban, „párttérítéssel” fűszerezve. A választási hajrában egyre bizonytalanabbá váló ellenzék a söröskorsóba kapaszkodva támadta Merkelt. A Zöldek vezetője, Renate Künast élesen kritizálta a kancellár haláltáborba tett látogatását és a dachaui kampánysörözgetést a választások előestéjén, „ízléstelen és felháborító összetétel”-nek nevezte.

A kétségbeesetten arrogáns hangvételre minden oka megvan az ellenzéknek. Ha a bajor korsóemelgetés után gerjesztett feszültség nem is, de a választások előtt három héttel napvilágot látott legújabb gazdasági mutatók nagyot löktek Merkel szekerén. A német gazdaság utolsó negyedéves növekedése több, mint az előző év ugyanezen időszakában volt. Berlin erre az évre 0,5 százalékos gazdasági növekedést jósolt, ám a második negyedév adatai szerint 2013-at 0,7 százalékos bővüléssel zárhatják. Az optimizmusra nemcsak a harmadik kancellári ciklusára készülő Merkelnek és pártjának, a CDU-nak van meg minden oka, a német gazdaság növekedési kilátásai az egész eurózónára kedvezően hathatnak.