Bizalom híján, botrány Diósdon

Demonstrációra készülnek a diósdiak a rekkenő délutáni hőségben. A hivatal előtt lévő terecske túloldalára tartok magam is, ahol a felállított asztal előtt sor kígyózik. A városka közepére tervezett üzem elleni tiltakozó ívet készülnek aláírni.

– Valamikor a csapágygyár védőövezete volt az a terület, ahová most a gyárat tervezik – hallgatom egyikük, Tóth Klára állatorvos érvelését. – A környékén családi házak épültek. Diósd építési szabályzata szerint pedig egyébként sem lett volna szabad ipari létesítményt odaengedni. Képzelheti, mekkora járműforgalmat jelentene… A zajról meg a bűzről nem is beszélve.

Állítását saját tapasztalatára alapozza. A beruházó cégnek ugyanis már van egy gyára Diósdon, a városka központjától néhány száz méterrel távolabb.

– Néha nem lehet kiszállni a kocsiból, akkora a bűz – osztja meg a tapasztalatát a doktornő. – Mi a garancia arra, hogy itt nem ugyanez vár ránk? Nemcsak a mellette lakók szenvednének tőle, hanem a közelben lévő óvodába, iskolába járó gyerekek is.

Az asztal túloldalán a tüntetés szervezője, Fortuna Zoltán áll. Magam is a tőle kapott sajtóanyagból értesültem a készülő beruházásról és a lakossági tiltakozásról. A hír hozott már a demonstráció délelőttjén a városkába, hogy meghallgassam a hivatal véleményét is: miért engedik az építkezést?

– Az ügyben nincs hatásköröm – érvel a polgármester társaságában lévő Szabó Ferenc jegyző. – Idén januártól ugyanis Diósd az építési hatósági státusát a törvény szerint elvesztette. A jogerős építési engedélyt Érden adták ki.
– Viszont ön már tavaly novemberben átadta az eljárás lehetőségét – hivatkozom a sajtóanyagban olvasottakra. – Mégpedig összeférhetetlenségre hivatkozva.

– Nem láttam értelmét annak, hogy belekezdjek az eljárásba, hiszen az úgysem nálam fejeződött volna be.
– A lényeg az – teríti elém Diósd térképét Spéth Géza polgármester –, hogy a kérdéses terület GKSZ-1-es besorolású építési övezet.

A betűszó feloldása: Kereskedelmi, szolgáltató gazdasági terület.
– Ezen pedig a szabályzatunk szerint mindenfajta, nem jelentős zavaró hatású gazdasági tevékenységet szolgáló épület elhelyezhető.

– Ezek szerint a fröccsöntést nem tartják jelentős zavaró hatású tevékenységnek?
– Ez is hatósági ügy, a szakhatóságok, különösen a környezetvédelmi szakhatóság dönt ebben – tér ki a polgármester a saját véleményének megfogalmazása elől.

Néhány fényképet szeretnénk készíteni a Kerox már meglévő gyártelepéről. Területére nem léphetünk, ám a jegyző készségesen segít olyan magaslatot találni, ahonnan jó a rálátás. Találomra nyomja meg az egyik társasház kapuján a csengőt, végül a harmadik hívott lakó enged bennünket az udvarra.

– Néha kellemetlen szagot érzünk – újságolja az asszony anélkül, hogy rákérdeztem volna. – Leginkább talán a felforrósodott bakelitéhez tudnám hasonlí¬tani. Azt, hogy ártalmas-e, nem tudhatjuk.

Közeledik a tüntetés ideje, már csak éppen annyi időnk marad, hogy a tervezett gyár mellett lévő néhány házba becsöngessünk.

– Sajnos csak januárban tudtuk meg, hogy mégis építkezni kíván a Kerox – újságolja Tóth Alajos nyugdíjas orvos, aki húsz évvel ezelőtt költözött a mostani lakásába. – Azóta tiltakozunk.

A „mégis” szócska arra utal, hogy 2010-ben egyszer már tervezték az építkezést. Akkor 660 tiltakozó aláírás és egy viharos lakossági fórum késztette őket meghátrálásra.

– Most nem verték nagydobra a tervüket – folytatja Tóth Alajos. – Szerettünk volna ügyfélként az iratokba tekinteni, de nem kaptuk meg a státust. Ezt megtámadtuk, ám a Kormányhivatal május közepe óta nem küldte tovább a beadványunkat az illetékes bíróságra. Most augusztust írunk.

– De miért nem lettek eleve ügyfelek, hiszen szomszédok?
– Tévedés, nem vagyunk szomszédok – mutat a doktor egy keskeny, lekerített földnyelvre közvetlenül az építkezés leendő helyszíne mellett. – Ez a terület is a Keroxé, de külön helyrajzi számon. Így aztán saját magukkal határosak, ezért az értesítést az építkezés tervéről szomszédként saját maguk kapták meg…

Ügyfélként egyébként nem csupán ők nem léphettek fel, de senki más sem, mivel a hatóság véleménye szerint az üzem környezetet terhelő hatása nem lesz érzékelhető. Ugyanakkor a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség szerint éjszakánként nem kizárt a zajterhelés. Valamint „az üzem működése során a levegő bűzzel való terhelése valószínűsíthető” – idézem a doktornak a birtokomba került dokumentumot.

A tüntetést fél ötre hirdették meg, hogy a tiltakozó petíciót még hivatali időben átadhassák. Diósd lakóinak jó része a fővárosban és a környező településeken dolgozik, ezért nem érhettek vissza a munkahelyükről. De még így is körülbelül százan hallgatják Fortuna Zoltán időnként tapsviharral megszakított beszédét, amelyben az első sorban álló, egyre vöröslőbb fejű polgármester és a riadt arcú jegyző fejére olvassa a kifogásait amiatt, mert nem akadályozzák meg a gyár telepítését.

A tüntetést követő nap találkoztam a cég budapesti irodájában a beruházás projektmenedzserével, Scherer Ferenccel. Kifejezésével élve, meglepetéssel is szolgált, s Gombos Gábornak, a Kerox ügyvezető igazgatójának a szobájába vezetett. A „meglepetés” ritkán szólalt meg, annál inkább Scherer Ferenc, aki részletesen ecsetelte a Kerox tevékenységét. Az 1993-ban alapított cég fő profilja az ipari kerámiák és az egykaros csaptelepek műanyag betéteinek előállítása. Ebben első a világon – amivé egy fővárosi garázsból nőtte ki magát.

Azonnal a bűzt hozom szóba, amelyre a meglévő gyár környékén lakók panaszkodnak. Scherer Ferenc szerint ez tőlük bizonyosan nem eredhet, mivel tíz év óta zárt technológiával dolgoznak, ahonnan szag nem szabadulhat ki.
– Ha az új gyáruk nem fogja zavarni a környéken élőket, miért ajánlották fel öt családnak mégis, hogy megveszik az otthonukat? – kérdezek rá.

– A békés egymás mellett élési szándékunkat bizonyítandó. Vételi ajánlatot teszünk a legközelebbi családi házakra, majd értékesítjük őket, esetleg saját rászoruló dolgozóinknak ajánljuk fel, még ha veszítünk is az üzleten.

– Egyáltalán nem reménytelen, hogy meg lehet akadályozni a helyiek nyugalmát zavaró gyár felépítését – kínál hellyel piliscsabai irodájában Sass Attila ügyvéd, akit a diósdiak bíztak meg annak érdekében, hogy tegyen meg minden lehetséges jogi lépést a városka központjába tervezett beruházás meghiúsítása érdekében.

Az ügyvéd előtt papírok, ezekből nyújtja át az egyiket, Diósd építési szabályzatát:
– A beruházás törvényessége több ponton is megkérdőjelezhető. De amikor ezt a dokumentumot elolvastam, döntöttem el végképp, hogy vállalom az ügyet. Ön olvasta?
– Hallottam róla. A polgármester ezzel érvel amellett, hogy az építkezés nem ütközik jogszabályba, hiszen az a GKSZ-1 övezetben történne, márpedig ott mindenfajta, nem jelentős zavaró hatású, gazdasági tevékenységet szolgáló épület elhelyezhető.

– Ami azonban nem jelent ipari tevékenységet – mutatja az ügyvéd az iratot. – Arra a Gip jelű építési övezet való.

A Gip jelentése: ipari gazdasági terület.
– Ilyen besorolású területen fekszik a Keroxnak a már meglévő gyára. A helyi építési szabályzat szerint ipari beruházások csak ebben az övezetben létesíthetőek, ám természetesen ezek sem zavarhatják a környéken élők nyugalmát. A legkézenfekvőbb tehát az volna, hogy az érdi jegyző visszavonja a májusban kiadott jogerős építési engedélyét.

De megsemmisítheti a határozatot a Kormányhivatal is. Ha nem tenné, akkor a törvénysértést észlelve indítványozhatja ezt az ügyészség is, amely eredménytelenség esetén meg¬támadhatja az engedélyt bíróságon. Biztos, ami biztos, Sass Attila a feljelentést ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés bűncselekményének alapos gyanúja miatt már augusztus 7-én megtette.

– A jövőre nézve pedig az a tanulsága a történetnek – teszi még hozzá az ügyvéd –, s nem csupán a diósdiak számára, hogy lehetőleg minde¬nütt meg kell alakítani a civil környezetvédelmi egyesületeket, mert azt a törvény szerint mindenféleképpen ügyfélként kell kezelni. Az ügyfél pedig betekinthet az iratokba. S így senkinek az ablaka alá nem lehet suttyomban gyárat húzni.

Büdös vagy nem büdös?

Ez itt a kérdés. Riportunk és a sértett fél véleménye végső soron egyetlen ponton ütközik: van-e, lesz-e bántó bakelitszag Diósdon vagy sem? Máson nincs mit vitatkozni.

Minden település számára maga az élet, hogy tud-e polgárainak munkát kínálni. Majd’ ezer embert foglalkoztatni, ráadásul mindezt világszínvonalú magyar gyárban – igazi kincs. Látjuk Dunaújváros példáját, ahol szó szerint térdre rogy egy város, amint néhány száz embert utcára tesznek.

Ám mindenre a munkahely sem ad felmentést. Élni, lakni emberi körülmények között kell. S a bakelitszagú esték távol esnek ettől.

Írásunk legszomorúbb tanulsága azonban az értetlenség, a bizalom hiánya. Ma még senki nem tudja, milyen lesz az új gyár. De esküdni mernénk rá, hogy aki a világ legnagyobb termelőjévé tud válni a kerámiabetétek frontján, az azt is meg tudja oldani, hogy a szomszédos házakban esténként ki lehessen nyitni az ablakot. S akik pedig örülnek Diósd felvirágoztatásának, azok meg elhihetnék, hogy meg is fogják oldani. A szerkesztőség