Jégre tett Antarktisz

A jeges kontinensen tartózkodó tudósokat és a kiszolgáló személyzetet – a szakácstól az informatikusig – hazautaztatják, s csupán egy csekély létszámú csapat marad a bázisokon karbantartani az épületeket és a berendezéseket.

A bejelentés letaglózta a sarkkutatók közösségét. Nem csupán néhány emberről van szó: bár az Európánál majd’ másfélszer nagyobb kontinens népessége nem nagy, azért nyaranta több mint négyezer ember dolgozik ott, és a féléves sarki tél idején is mintegy ezren tartózkodnak a bázisokon. Csak 6 az amerikai létesítmény, emellett több mint 30 állam – köztük Ecuador, de Lengyelország, Csehország, Románia és Bulgária is – összesen 70 állomást működtet a földrészen. Egy-egy állomás fenntartása sok pénzbe kerül. Egyrészt a hatalmas távolságok, másrészt a szélsőséges hideg miatt: Antarktisz belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 és –70 Celsius-fok között alakul, míg nyáron –15 és –35 között mozog – amúgy a kontinens 98-99%-át folyamatosan jég fedi.

Elégedetlenkednek tehát az amerikai tudósok – de nem kevésbé boldogtalanok az olasz, a francia vagy akár az új-zélandi sarkkutatók, hiszen számos antarktiszi kutatást végző ország az amerikai logisztikára, többek közt a jégre épített repülőterükre alapoz. Két-három évtizedes kutatások szakadnak meg, melyeket később újra lehet indítani ugyan, ám a most beköszönő déli-sarki nyár adatai örökre hiányozni fognak. De az is előfordulhat, hogy az NTA-val légi szállításra szerződött Lockheed-Martin ilyen körülmények között felmondja az egyezséget – s akkor vajon ki fogja megsegíteni Amerikát?