Papírkukákból teherbicajokra

Ezt az ellentmondást ismerte fel két budapesti egyetemista, Ferenczi Attila és Mező Bálint, az Ökuka-rendszer kitalálója. Az ötlet pofonegyszerű: a beltéri szemétgyűjtők is készüljenek újrahasznosított hullámpapírból. Az ilyen edény olcsóbb, s az előállítása is jobban kíméli a környezetet, mint a műanyagból készült kukák.

Ötletükkel először az ELTE Természettudományi Karát keresték és nyerték meg. Az egyedi tervezésű kukák annyira jól sikerültek, hogy az ötletpáros a piac gyakorlatilag kihasználatlan részét – az olcsó beltéri szelektív gyűjtőedények gyártását és terjesztését – célozta meg. Az egyik legnagyobb leküzdendő akadályt az jelentette, hogy az irodaházakban a hulladékgyűjtés általában a tulajdonos feladata, aki pedig nem érdekelt az olcsóságban, hiszen az árát úgyis kiszámlázza a bérlőnek. Az üzlet végül – saját zsebből finanszírozva és pályázatot nyerve – beindult. Innen már csak egy lépés volt a gyártás: a háztartási gyűjtőedényeket a megrendelő igénye szerint – némi felárral ugyan – egyedi formájúra, színűre is tervezik.

De mit ér a nemes cél – a környezet kímélése –, ha közben a kukásautók rontják az egyébként is bűzös városok levegőjét? A fiatal vállalkozók elképzelése szerint cégük a válogatottan gyűjtött hulladékot teherkerékpárra pakolná és szállítaná a lerakóhelyekre, ahonnan másodnyersanyagként értékesítené. Elképzeléseik szerint a szolgáltatásra elsőként a fővárosi romkocsmákkal kötnének szerződést, legkésőbb jövő tavasszal.