Bajnoki kapucsínó

A kávézás kultúrája éppoly gazdag, mint a borfogyasztásé – erre egyre többen ébrednek rá hazánkban is. Ha egy baristával beszélget az ember, hamar rádöbben, mennyi pocsék kávét szürcsölt már életében…

– Csak úgy megtörtént velem. Megpörgetett a sors, s beállított a helyes irányba – vág bele Kántor Enikő a maga szenvedélyes módján, s meséli, hogyan lett barista. Magyarul leginkább kávépincérnek fordítják az olasz szót. Enikő fuvolaművészként diplomázott Szegeden, de egy év tanítás után úgy döntött, nem várja meg, amíg a zeneiskolában felkopik az álla. Rövid ideig egy arab ország elegáns, 7 csillagos szállodájában zenélt, majd hazatért.

– Nagyon szeretek biliárdozni, és a szentendrei szalonban, ahová betértem, találkoztam a tulajdonossal, az általános iskolai osztályfőnökömmel, Irma nénivel, aki közben szintén hátat fordított a pedagóguspályának. Felajánlotta, dolgozzam nála, majd onnan egy kávézóba kerültem, ahol egy baristabajnok mellé sodort a jó sorsom. Rögtön felvettem a fordulatszámot, hiszen nem tűrhettem, hogy ő jobb kávét főzzön. A bajnokok mellett állva lestem el a szakmát – meséli. Az idén aztán – a nők közül elsőként – elnyerte a magyar bajnoki címet.

– Mindig is sokat kávéztam, annak idején én is a koffeintartalmat tartottam fontosnak. Ma már úgy választok kávét, ahogy mások bort egy remek vacsora fogásaihoz. Néha egy testes vörösbort kívánsz, máskor gyümölcsös rozéra vágysz – magyarázza. Majd figyelmeztet, hogy a hivatásáról hetekig tudna beszélni… A téma kifogyhatatlan, ugyanis a világon 6-7 ezer kávéfajtát termelnek. Többek közt a talajtól és a feldolgozás módjától függ, milyen lesz a csészében gőzölgő végeredmény. Hasonló ez a borkészítéshez, ott sem mindegy, milyen hordóba kerül a hegy leve. Megtudom azt is, hogy a hosszú kávéhoz érdemes másféle őrleményt választani, mint az olaszok kedvenc „röviditalához”, a ristrettóhoz. Fontos a gyorsaság, a kávét nem szabad túl sokáig „áztatni”.

Kántor Enikő a Kávéakadémia egyik alapítója és oktatója, de mi a vendéglátók ipartestületének mezőkövesdi rendezvényén találkozunk vele. A legjobb éttermekben már alkalmaznak baristát, sőt egyre inkább a menüsor részévé válik a kávé. Ezúttal szakmabelieknek mutatta meg, hogy mit tud, de biztosan nem izgult annyira, mint a melbourne-i világbajnok¬ságon…
– Tizenöt perc alatt kellett elkészíteni és bemutatni 12 kávét, miközben minden mozdulatomat és szavamat figyelték a bírók. A 4 egyforma eszpresszó után 4 kapucsínó volt a feladat, majd következett a 4 kreatív ital. Ehhez napon szárított eper és datolya főzetével hosszabbítottam meg a 15 ml kávét, és grappáspohárban, 5-6 Celsius-fokra lehűtve tálaltam. Meglepő módon végül cseresznyeíz érződött az italaimban – idézi fel.

Az „elméleti kurzus” után nem maradhat el a kóstolás: a baristabajnok saját kezűleg készít nekem egy remek kapucsínót, és igen, ott a tetején az előírásosan legalább 1 centis tejkrém is… Egy helyes kis rajzot is rögtönöz a tejhabba a kedvemért. Mit mondjak? A futtában megivott keserű löttyök és a bajnoki kávé közt zongorázni lehetne a különbséget. Vagy inkább fuvolázni…