Nincs igazság!

– Két elütött gyermek apja vagyok, és el szeretném mondani nektek, hogyan történt minden – így kezdődött az az internetes napló, amelyet a tragédia után néhány nappal kezdtem írni. Valóban olvasta? Akkor, ugye, el tudja képzelni őket? – mosolyog rám Zoltai Bence. – Marci négy és fél éves volt, nagyon okos kisfiú, tele huncutsággal. Külön világot épített fel magának élénk fantáziájában: azt játszotta, hogy ő griffmadár. Petra másfél éves volt, kedvességével és ahogy odabújt az emberhez, mindenkit levett a lábáról. Nagyon szerették egymást.

Mindkét gyerekünk nehezen fogant, az egész életünk róluk szólt. Nap mint nap láttuk, milyen boldogok.
Vasárnap délután mindig nagy a forgalom a 11-es úton Pest felé, jönnek haza az emberek a Dunakanyarból. Aznap is zsúfolt volt az út. A gyerekek nagymamája és nagynénje a Duna-partra indult sétálni Marcival és Petrával. Leányfalu főutcáján, egy gyalogátkelő előtt, a járdán várakoztak, hogy átmehessenek, amikor egy, a megengedettnél nagyobb sebességgel hajtó Volvo lesodródott az útról és elgázolta a gyerekeket.

Nagyon gyorsan odaértünk. A mentősök már a két gyermeket próbálták újraéleszteni. Mindent megtettek, nem tudhatták, hogy szinte mindenük megsérült, és már nincs tovább. A halált a kiérkező helikopteres orvos állapította meg. Életünk értelme, két élettelen test feküdt a karjainkban, és semmit sem tehettünk értük…

Az autót Francis Ciarán Tobin vezette. Az ír férfi három éve dolgozott Magyarországon a Life biztosító vezető munkatársaként. Szabadlábon védekezhetett, az útlevelét is visszakapta, úgyhogy amikor novemberben lejárt a kiküldetése, még a bírósági tárgyalás előtt hazatért Írországba. Két év múlva, távollétében jogerősen három év szabadságvesztésre ítélték; legkorábban 18 hónap letöltése után bocsátható feltételes szabadlábra.

Tobin azóta lavírozik. A korábbi ír jog szerint távolléte nem minősült szökésnek, ezért Írország sokáig hallani sem akart a kiadatásáról. Sem arról, hogy Írországban le kelljen ülni egy másik országban kiszabott börtönbüntetést. Tobin 2011 novemberében önként jelentkezett Dublinban őrizetbe vételre, de néhány hónap múltán az ír legfelsőbb bíróság szabadlábra helyezte.

Az ügyvédem, dr. Tóth István mindvégig díjazás nélkül látta el a képviseletem. Elmondhatom, hogy az egymást követő magyar kormányok is minden lehetséges jogi-diplomáciai eszközzel segítettek. Az ügy túlnőtt az én személyes küzdelmemen, ez már a magyar államé is. Az a kérdés, hogy érvényt tud-e szerezni az egyik uniós állam az általa hozott döntésnek a másik uniós államban. Kissé sarkítva: Magyarország tekintélyén esik csorba, ha Tobin megúszhatja.

Több mint 13 év alatt többször tűnt reménytelennek az ügyünk. Tudatosan kerestem a sajtó támogatását, hátha újabb kapuk nyílnak meg általa. Például amikor a jog zsákutcába jutott, mert Tobin megszüntette a magyar ügyvédje megbízotti státusát, így hivatalosan nem volt kinek kézbesíteni a „börtönbehívóját”, az egyik kereskedelmi tévé riportere személyesen kopogott be a háza ajtaján és adta át neki.

– Döbbenten hallgatom önt. Sosem akarta feladni?
– Soha. Hittem a nyilvánosság erejében. Türelmes ember vagyok. Hosszú időn át vezetőként dolgoztam, ami megtanított arra, hogyan kell higgadtnak maradni olyan helyzetekben is, amikor mások talán már őrjöngenének. Az indulatok sosem vezettek sehová. Pedig az évek során több alkalommal megkerestek idegenek, hogy a „fogat fogért” elve szerint végleg „megoldják” a problémánkat. Mindig elhárítottam az erőszakot. Makacsul bíztam abban, hogy a jog szolgáltat majd nekünk igazságot.

– Az a jog, amely három év szabadságvesztést szab ki két gyermek életéért?!
– A büntetés mértékéről sosem vitatkoztam senkivel. Mert hogyan is lehetne mérlegre tenni a kettőt?! Számomra az elv a fontos: bűn semmiképp nem maradhat bűnhődés nélkül. Az hozna végre elégtételt és némi enyhülést a fájdalomra, ha Tobin letöltené a kiszabott büntetését.

– Ez most, majd’ 14 év múltán megvalósulni látszik.
– Igen. Tobin múlt héten hétfőn Magyarországra érkezett, miután előtte garanciát kapott Navracsics Tibor igazságügy-minisztertől arra, hogy kérelme esetén Írországban folytathatja nálunk megkezdett büntetése letöltését. Majd pénteken, miután megérkezett az ír legfelsőbb bíróság befogadó nyilatkozata, miszerint hozzájárulnak a büntetés hátralévő részének otthoni letöltéséhez, Tobint hazarepítették. Az ottani szabályozás szerint legkorábban 595 nap múlva szabadulhat feltételesen, azaz mintegy húsz hónapot kell még leülnie Írországban
.
– Próbálta elképzelni, mi járhat Tobin fejében?
– Jó lenne hinni, hogy a lelkiismerete nem hagyta nyugodni tovább. Mégis valószínűbb, hogy inkább a 2014. december 1-jei határidő nyomasztotta az íreket. Ezután ugyanis minden uniós tagállam felléphet azzal a másik tagállammal szemben, amely nem vezette be a bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről szóló kerethatározat rendelkezéseit. Kötelezettségszegési eljárástól vagy az Európai Bíróság előtti pertől tartottak. Vagyis az észérvek győztek.

– Találkozott valaha Tobinnal?
– Nem, csak a tévében láttam. A temetésre koszorút küldetett. De sosem keresett meg minket.

– Ha bocsánatot kért volna, másképp érezne iránta?
– Az egy érző, egyenes ember gesztusa lett volna. Így viszont ennyi sok év alatt is megmaradt egy probléma elől gyáván menekülő, arctalan bábunak. Volna mit kérdezni tőle, de nem tudok odamenni hozzá. Pedig szeretném az ő szájából hallani, hogyan történt a baleset. A miértre úgy sincs elfogadható válasz.

– Annak idején a gépjármű felelősségbiztosítójától kapott pénzt jótékonysági célra ajánlották fel. A családjuk ennyire tehetős?
– Semmilyen összefüggés nincs a kettő között. A mi fájdalmunkat pénz nem enyhíthette, viszont segíteni akartunk másoknak. Három évig támogattuk egy mentős fiú tanulmányait, ezenkívül adtunk egy szentendrei mentős és egy gyermekjogi alapítványnak. Egyébként a 14 év alatt előfordult, hogy nem volt állásom, most is épp év végétől megszűnt a munkaviszonyom, ám ez sosem tántorított el a célomtól. De legeslegelőször is egészséges lelkületű szülei próbálunk lenni a baleset után két évvel született fiunknak. A küzdelmemmel Barnának is tartozom: azt lássa, hogy az apja mindent megtesz a gyermekeiért.

– Ön jó ember.
– Semmivel sem vagyok jobb ember másoknál. Bennem is létezik bosszúvágy – de megtanultam úrrá lenni rajta. Igyekszem méltósággal viselni a tragédiánkat. Tobin a büntetését tölti. Szeretném megtalálni végre a lelki békémet.