Vikingek öröksége

Becslések szerint egykoron akár ezer norvég dongatemplom is épülhetett, mára azonban mindössze 30 maradt fenn. A látványos épületek között akadnak egészen kicsik – mindössze 4 méter széles és 6 méter magas építmények –, de 40 méter magasra nyújtózó nagyobb alkotások is.

A legrégibb dongatemplomra utaló régészeti bizonyítékok Jelling egykori dán királyi székhelyen, 965-ből kerültek elő. A leletek tanúsága szerint az első különálló fatemplom 1080 körül épült Norvégiában, a legnagyobbak pedig 1130 után keletkeztek. Ebben az időszakban a helyi előkelőségek templomok és apátságok alapításával igyekeztek egymást túlszárnyalni, hatalmukat, gazdagságukat megmutatni. Mivel a skandináv fenyvesek kimeríthetetlennek látszó bőségben árasztották a karcsú, egyenes és kitűnő építészeti tulajdonságú szálfákat – beszerzésük és feldolgozásuk pedig jóval olcsóbb volt, mint a nyugat-európai kőtemplomok építőanyaga –, így természetesen ezeket használták alapanyagként.

A viking hajóépítési hagyományok, a képzett fafaragók jelentős létszáma szintén kedvezett a fatemplomok elterjedésének, melyek különleges értékét a rendkívül sok időt és munkát igénylő fafaragások adják. Az épületek állapota egyre romlik, ezért a szakértők újabb erőforrásokat mozgósítanak, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék e páratlan építészeti emlékeket. A jelenleg is zajló megóvási program nélkül az építészeti remekművek rövid időn belül elpusztulnának.