A Žák Malina Hedvig tortúra folytatódik

Malina Hedvig szigorlatra indult 2006. augusztus 25-én reggel. Gyanútlanul sétált be a nyitrai Konstantin Egyetemhez közeli park egyik aluljárójába, ám kifelé már alig vonszolta magát – a kamerák nélküli, néptelen passzázsban megverték és az értékeit elvették. Az akkor 23 éves lány valahogy betámolygott a tanszékre, ahonnan súlyos sérülései miatt gyorsan a nyitrai, majd a dunaszerdahelyi kórházba szállították. A történet a megszokott módon haladt: Hedviget kezelésbe vették, sérüléseiről látleletet készítettek, a rendőrség pedig nyomozni kezdett – a lány személyleírást is tudott adni a bántalmazóiról.

Az azóta eltelt több mint hét év alatt bőven elfeledhette volna a világ az esetet. Csak éppen akadt egy etnikai vonzata: a diáklány ugyanis azt vallotta, hogy két fiatal bőrfejű szlovák férfi azért bántalmazta, mert magyarul beszélt a telefonjába, és a ruhájára írt magyarellenes feliratok is félreérthetetlenül ilyenfajta indítékra utaltak. Valószínűleg ezért viselkedett a rendőrség megkérdőjelezhető módon, amikor már szeptember 10-én beszüntette a nyomozást azzal az indokkal, hogy bűncselekmény nem történt, az állítólagos sértett pedig nem mondott igazat. Hogy a kedélyeket lenyugtassák, maga a miniszterelnök és a belügyminiszter jelentette be egy sajtótájékoztatón: a rendőrség szerint a lány kitalálta a történetet.

„A lány kisebb verést kapott, de igyekezett eltúlozni a sérüléseit, mert attól tartott, a valóság nem lesz elegendő ahhoz, hogy a rendőrség foglalkozzon vele – az Egyesült Államok pozsonyi nagykövetségének 2006 októberében Washingtonba küldött diplomáciai távirata.”
(WikiLeaks)

Egy szűk évvel később, 2007 májusában nagyot fordult a kocka: ekkor már Malina Hedvig ellen indítottak eljárást hamis tanúzás alapos gyanúja miatt – ezért akár ötévi szabadságvesztésre is ítélhették volna a szlovák törvények alapján. Tették ezt lakossági feljelentés alapján. Az ügy pikantériája, hogy az egyik feljelentő korábban a szlovák titkosszolgálat alkalmazottja volt, a másik pedig néhány hét múlva valamiért öngyilkos lett – ennyit a források megbízhatóságáról. Az országos rendőrfőkapitány ekkor már úgy vélte: a magyar egyetemistát talán tényleg megverték, de „a cselekmény nem olyan módon történt meg, ahogy ő azt leírja”, azaz nem azért bántalmazták, mert magyarul beszélt. Északi szomszédunk főügyésze többször is felszólította az akkorra már államvizsgázott lányt, hogy vesse alá magát hazugságvizsgálatnak – amibe Malina Hedvig bele is egyezett, annyi kikötéssel: a poligráfos vizsgálatot külföldön ejtsék meg. A vizsgálat végül Izraelben esett meg. Az ottani szakértő a négy kérdésére adott válaszait kiértékelve bizton állította, hogy a lány nem hazudott.

„Kitalálta a 2006. augusztus 25-én történt támadást? Ön vagy valaki az Ön kérésére írta a blúzára a »Magyarok a Dunán túlra« és »Paraziták nélküli Szlovákiát« feliratokat? Ön vagy valamelyik ismerőse postázta az említett dokumentumokat otthonába? A két fiatal, aki megtámadta a parkban, azt mondta Önnek, hogy »Szlovákiában szlovákul«?”
(A poligráfos vizsgálat kérdései, 2007)

A vádemelést követően Malina Hedvig a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult. Panasza az volt, hogy megsértették a jogait, embertelen és megalázó módon bántak vele, ami ellenkezik az emberi jogok védelmét szavatoló európai egyezménnyel, s ugyanakkor megvonták tőle a hatékony jogorvoslat keresésének jogát. Újabb há¬rom évnek kellett eltelnie, hogy 2010. december 9-én az akkori miniszterelnök-helyettes a kormány nevében bocsánatot kérjen tőle – egy bővített mondatban. De a főügyészségen hamis tanúzás gyanújával indított eljárást nem állították le. Tavalyelőtt pedig azt kezdeményezte az ügyészség, hogy pszichiáterek vizsgálják meg, milyen elmeállapotban is volt Malina Hedvig vélt vagy valós megverése idején. Az ekkor már kétgyerekes családanya megjelent a kötelező vizsgálaton, de nem válaszolt a kérdésekre. Az elégedetlen ügyészség indítványozta, hogy a fiatalasszonyt zárják elmegyógyintézetbe, úgy hatékonyabb lenne a kivizsgálása. Ezt a bíróság akkor elutasította, de azért kilátásba helyezte, hogy ha Malina Hedvig nem működik közre az eljárásban, pénzbírsággal sújthatják, de akár intézetbe is zárhatják.

„Először azt vallotta, hogy a mobilján beszélt magyarul, de a bizonyítékok szerint aznap reggel ezt a készüléket nem is használták. Ezután úgy módosított, hogy egy magyarországi rendszámú gépkocsi vezetője kérdezte tőle, miként jut el Érsekújvárra. Ám az eset színhelyén és közelében nincs semmilyen út.”
(Dobroslav Trnka, korábbi főügyész, Népszabadság, 2011)

Az eljárásnak 2013-ban is több állomása volt. Októberben kétszer is beidézték pszichiátriai kivizsgálásra. Az asszony nem jelent meg. Végleg megelégelve a szélmalomharcot, tavaly decemberben Malina Hedvig felvette a magyar állampolgárságot (s lemondott a szlovákról), hogy idén januárban Magyarországra költözzön. Lánya, az öt és fél éves Rozina és fia, a hároméves Olivér immár az egyik győri óvodában koptatja a játékokat. Ideát az asszonynak nem kell attól tartania, hogy a szlovák rendőrség akarata ellenére kihallgatásra vagy elmegyógyintézetbe kocsikáztatja. Mint azt a pozsonyi Új Szónak elmondta: elköltözésének oka nem az ellene folytatott eljárás, csupán gyermekeit akarja megóvni az őt érő zaklatástól.

A költözéssel még nem lehet pontot tenni az ügy végére. Január második felében, több mint hét év után a szlovák főügyészség befejezte a vizsgálatot. Malina Hedviget valószínűleg hamis tanúzás miatt fogják megvádolni a bíróságon.