A nyomort és mocskot látva vette át az irányítást

Kitartás és az állatok szeretete – Ulrike Vollner szerint ennyi kell ahhoz, hogy valaki „emberi” állatmenhelyet működtessen. A Tapolcán 1995-ben megnyitott állatmenhely szigorú menetrend szerint működik: etetés, takarítás, fertőtlenítés, kutyafuttatás mind-mind része a négylábúak mindennapjainak, és ha kell, a szakszerű orvosi ellátást is biztosítják nekik, a beérkező állatok mindegyikét ivartalanítják.

A fedett, tiszta kennelek melletti 100 négyzetméteres épületben van a műtő, a betegszoba, a cicaszobák és a konyha, ahol a meleg ételeket készítik az állatoknak.

A kezdet nem volt könnyű, Ulrike mindenféle tapasztalat nélkül vágott bele az állatmenhely irányításába, olyannyira, hogy egészen addig még kutyája sem volt. – Ismertem korábbról a telepet, időnként vittem állateledelt. Amikor azonban új vezetőt kerestek, és szembesültem azzal, milyen nyomorban és mocsokban élnek ott az állatok, tudtam, azonnal cselekedni kell. Ezért mondtam igent – meséli a tanárnő, aki abba is beavat, hogy a kezdeti munkálatokat örökségéből fedezte. Húszezer akkori nyugatnémet márkát „rakott” a menhelybe, hogy normális körülményeket teremthessen az állatoknak.

Hosszú ideig saját autójával fogta be a kutyákat, ha hívták, akár 200 kilométerre is elutazott egy bajba jutott négylábúért. Hét év után végül kapott egy kocsit Tapolca városától.

Nehéz támogatókat szerezni, az embereknek másra is alig jut pénzük. Az adományok több mint fele ma is Németországból érkezik. De Ulrike Vollner lelkesedése töretlen, és már az sem zavarja, ha valaki ferde szemmel nézi, amit csinál.