A székelyek nem magyarok? Akkor miért magyarul írták ki ezt az ultrák?

Focimeccs árnyékában

Kolozsváron kellemes az idő, az emberek többsége éli egy átlagos szombati napját. Sokan sütkéreznek a terek-parkok padjain, néhányan galambokat etetnek, örülnek az életnek. Március idusa van, így a kolozsvári magyarok egy része ünneplőben gyülekezik a helybéli Református Teológiai Intézet előtt. Hagyományosan délelőtt 11 után néhány perccel szokott elindulni a szépszámú menet a főtéri Szent Mihály-templomhoz, ahol majd istentiszteleten vesznek részt. Óvatosan haladnak, a forgalom nincs lezárva; nem is nagyon lehetne, mert a város bedugulna. Főleg, hogy a város másik főbb terén, néhány száz méterrel arrébb az Új Jobboldal (ÚJ) nevű román ultranacionalista szervezet tagjai gyülekeznek. Ők is megkapták a felvonulási engedélyt, hiszen nagyjából ugyanarra hivatkoztak, mint a magyarok: emlékezni szeretnének az 1848-as forradalom kitörésére, a román szabadságharcra. (Bár a kincses városban a „felkelés” csak március 21-én, az Erdélyi Gubernium – a kormányzóság – állásfoglalásávalkezdődött el, a románok szervezkedése pedig 27-én indult.)

Az ÚJ-nak végül mindössze 150 aktivistája jelent meg, ami nem szám egy majd’ félmilliós városban. A rendőrség úgy oldotta meg a román szélsőségesek és az ünneplő magyarok egymástól való távol tartását, hogy az ÚJ felvonulását a templombeli szertartás idejére engedélyezték. Egy négy-öt fős jobbos csoport a Fő téren maradt, és a templom előtt rekedtre kiabálta magát – de nem hallatszott be.

Néhányan akkor is folytatták, amikor a tömeg kifelé tartott a templomból, de a magyar megemlékezők legtöbbje nem vette fel a kesztyűt. Délután 2 körül a két-háromezer jelenlévő végignézhette Petőfi emléktáblájának megkoszorúzását, végighallgathatott néhány lelkes meg néhány unalmas felszólalót, majd elszéledhetett egyéb programokra. Az új jobboldalosok pedig mehettek focimeccset nézni. Annak szinte alig van hírértéke, hogy a stadionban a helyi U és a vendég bukaresti Dinamo szurkolói egyaránt magyarellenes jelszavakat kiabáltak – az utcákon elkerülték a magyar ünneplőket. Vagy utóbbiak az előbbieket.

Maga a probléma

Zephürosz, a nyugati szél nemcsak Magyarországon fújta el részben a március 15-i ünnepséget, hanem a keleti határunkon átkelve tovább tarolt. Nagyváradon például fákat csavart ki a földből és cserepeket vitt le a tetőkről. Meg az egyik ünnepi rendezvényt is félig-meddig elfújta – a váradi magyarság két helyen emlékezett és ünnepelt.

Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mintegy két-háromszáz szimpatizánsa délben még kellemes napsütésben koszorúzhatott és hallgathatta határon túli s inneni politikusok számos lelkesítő beszédét (ahol szavazó van, ott kampány is van, minden párti). A jelenlévők többek közt megtudhatták: „ahogyan Bécs nem tudta megoldani a magyarság ügyeit, úgy Bukarest sem a megoldás, hanem maga a probléma”. Hmm…

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) programja változatosabbnak indult: például ekkor tettek ünnepi fogadalmat a város cserkészcsapatai, mintegy másfél ezer résztvevő jelenlétében. A Szacsvay-szobor megkoszorúzását aztán heves szélvihar és az eleredő eső zavarta meg, a szél a szobor szomszédságában lévő épületről több tetőcserepet is lesodort. A lehulló cserepek ugyan senkit nem találtak el, de a csendőrség percek alatt lezárta az utcaszakaszt. Úgyhogy a huszárok és a cserkészek által vezetett fáklyásmenet a tervek szerint elvonult Petőfi nagyváradi szobrához. Ám itt csak rövid koszorúzás következett – az újabb beszédeknek befellegzett, szó szerint.

Tarolt a Pilvax

Az ünneplés mindig is Marosvásárhelyen a legkényesebb. Főleg az utóbbi két évben, amikor a megemlékezések előjátékaként, öt nappal korábban sok ezer ember ünnepelte a városban a Székely Szabadság Napját. Mely utóbbi sereglet többeknek is sok fejfájást okozott idén. Elevenítsük fel, mi történt bő egy hete!

Minekutána a város polgármestere a helyi Székely vértanúk emlékművénél tartandó megemlékezést engedélyezte, de a város központján keresztülvonulást nem, a szervezők kitalálták, hogy akkor a járdán fognak a városházához sétálni, ahol majd átadnak egy petíciót. Mint általában hasonló megmozdulások idején, az autonómiát jó hangosan követelők közé most is keveredett néhány radikálisabb személy, akik nem fértek el a járdán, kicsit lökdösődtek a csendőrökkel, kicsit elégettek egy európai uniós zászlót – izgalmas volt a hangulat. A főrendezőt azóta egy román honatya perbe fogta, és négy személyt, köztük a Jobbik két országgyűlési képviselőjét egy évre kitiltották Romániából.

Ettől eltekintve a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal az RMDSZ március 15-i rendezvényét engedélyezte, a román szélsőséges szervezetek kérését viszont elutasította a város első embere. Azt mondta: a magyar érdekvédelmi szervezet több mint két évtizede ünnepli március 15-ét a városban, és eddig mindig rendbontások nélkül tette. Így igaz: az egyetlen véres incidenst, még ’90-ben, mások okozták.

A marosvásárhelyi magyarok is több helyszínen ünnepeltek. A Székely vértanúk emlékművénél az RMDSZ, a Petőfi-szobornál a Néppárt tartott megemlékezést. De a legjobb idén is a város főterén ilyenkor megnyíló Pilvax kávéház volt, különféle tárlatokkal, népművészeti gyerekprogramokkal, divatbemutatóval, majd az esti bajuszversennyel – utóbbi nem csak férfiaknak: álszakállal és álbajusszal is lehetett nevezni.

A marosvásárhelyi sorozat következő eseményét szerdán délutánra hirdették meg: a nacionalista Vatra Românească szimpatizánsai szerveznek tüntetést a közigazgatásban történő anyanyelvhasználat, a székely szimbólumok használata és a magyar nemzetiségű Maros megyei prefektus kinevezése ellen.