Időutazás a török korba

Látnánk megelevenedni az Egri csillagokat… Felköthetnénk az egri várkapitány kardját, esküre szólítva katonáinkat, akik megfogadnák: „A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve meg nem adom.” A rettentő túlerővel támadó török ostroma előtt buzgón fohászkodnánk 1552 októberében, mivel hinnénk, hogy „a vár ereje nem a kövekben, hanem a várvédők lelkében van”.

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” – tán ezt a sort is kibetűzhetnénk Balassi Bálint az Egy katonaének című verséből. Találkozhatnánk zabolátlan természetű, folyton pereskedő és szerelmeskedő reneszánsz költőnkkel – akinek édesanyja az egri várvédő, Dobó István sógornője volt. Saját szemünkkel látnánk, hogy Balassi nem csak a pennát forgatta, de a kardot is. Magunk is beállhatnánk azok közé, akiket megénekelt: az „ifjú vitézeknek dicséretes seregébe”. Velük együtt siratnánk el Balassit, miután valódi katona módjára végezte. Amint az unokatestvére leírta: „Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján átalment az golóbis.” Szomorkodnánk, hogy nem vállalta a műtétet, mondván: lábak nélkül mit sem ér egy vitéz élete. Drégelynél elbeszélgetnénk Szondi két apródjával, Szigetvárnál részese lennénk Zrínyi kirohanásának. Láthatnánk, hogyan menekül a sümegi várba a püspökség Veszprém eleste után.

Meglehet, inkább a duzsloki várkisasszony bőrébe bújnánk, és sorra kosaraznánk ki a kérőket, hogy aztán kígyóvá változzunk büntetésül, ahogy a Villányi borvidék legendája mondja. Lehetnénk marhapásztor, aki 3 mázsásra hízott szürke marhákat hajt a győri állatvásárra, hogy eladja azokat a tőzsérnek. Ültethetnénk szőlőt Tokajban, és az itókánkat akár a várúr menyegzőjén is felszolgálhatnák a mulatozóknak.

Ha a „lopakódva hódító” Szulejmán szultán korában teremhetnénk, ráébrednénk, miért volt fontos a hazaszeretet akkoriban. Ezt is Balassi verse fejezi ki a legszebben: „Oh, én édes hazám, te jó Magyarország! Ki kereszténységnek viseled paizsát…”

Akinek van kedve az időutazásra, lapunk következő számaiban tartson velünk!