Nem szűnnek a mérgezős gyilkosságok

A kontinensen talán nálunk a leggyakoribb a ragadozómadarak pusztítása – az is igaz, hogy ezek állománya és változatossága is nagy. Mi lehet az oka védett madaraink lemészárlásának? „Manapság már nem az a jellemző, hogy értékes trófeának tekintik ezeket a gyönyörű állatokat – tudjuk meg Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársától –, sokkal inkább a tudatlanság áll elpusztításuk mögött.” Nemcsak a szándékosság áldozatai ezek az élőlények, sajnos sokszor járulékos veszteségként kell kimúlniuk: mérgezett dögöt esznek, elsősorban illegálisan kihelyezett rókacsalit, illetve az elhullott állatok tetemeit. Persze az is előfordul, hogy a mérget a ragadozómadárnak szánják – az esetek többségében az efféle orvvadászatot is a tudatlanság szüli. „Sajnos az a tévképzet él nagyon sok emberben és vadászban, hogy azért ritkult meg a vadászható apróvad, mert a raga­dozómada­rak pusztítják azokat – magyarázza Orbán Zoltán. – Pedig ezek eltűnéséért az ember, elsősorban a természetes élőhelyeket felszámoló mezőgazdasági tevékenység a felelős. Mi vagyunk azok, akik megfosztjuk őket azoktól a búvó- és szaporodóhelyektől, ahol a kicsinyeiket biztonságban nevelhetnék.”

Hiába a pénzben is kifejezett természetvédelmi érték, a rengeteg támogatás, amit az uniótól kapunk ragadozómada­raink megóvására, ha az önjelölt „vadgazdálkodók” önkényesen döntenek az állomány szabályozásáról.
„Téves társadalmi beidegződés azt gondolni, minden vadász egyben természetvédő is, hiszen vadászaink többsége polgári foglalkozást űz, nem képzett vadgazda, ökológus vagy biológus. Ezeknek a szakembereknek a képzése legalább fél évtizedet igényel, aminek a vadászengedély megszerzéséhez elvégzett rövid tanfolyam nyilvánvalóan nem feleltethető meg – sorolja tovább az okokat Orbán Zoltán. – Nagyon fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy a vadásztársadalom túlnyomó többsége jogkövető és szívvel-lélekkel segíti védett madaraink megőrzését.”