Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Időről időre felröppen a szomorú hír: védett ragadozómadaraink mérgezés áldozatai lettek. Az előző hónap végén egy tószegi és egy szolnoki férfit vettek őrizetbe, ők lehetnek a felelősek egy barna rétihéja és egy parlagi sas haláláért.
Kép: Hortobágy község, 2011. április 19. Tóth János gondozó (b) és Nagy Judit asszisztens segítségével Déri János állatorvos vizsgálja a sas állapotát. A Hortobágyi Madárkórházban tizenegy napi kezeléssel meggyógyították azt a parlagi sast (Aquila heliaca), amelyet Tard közelében találtak mérgezés gyanújával. A 3 kg súlyú, 208 cm szárny távolságú hímet utolsó vizsgálat után nagyröpdébe tették és 2011. április 22-én szabadon engedik a Bükki Nemzeti Park területén. MTI Fotó: Oláh Tibor, Fotó: Oláh Tibor
A kontinensen talán nálunk a leggyakoribb a ragadozómadarak pusztítása – az is igaz, hogy ezek állománya és változatossága is nagy. Mi lehet az oka védett madaraink lemészárlásának? „Manapság már nem az a jellemző, hogy értékes trófeának tekintik ezeket a gyönyörű állatokat – tudjuk meg Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársától –, sokkal inkább a tudatlanság áll elpusztításuk mögött.” Nemcsak a szándékosság áldozatai ezek az élőlények, sajnos sokszor járulékos veszteségként kell kimúlniuk: mérgezett dögöt esznek, elsősorban illegálisan kihelyezett rókacsalit, illetve az elhullott állatok tetemeit. Persze az is előfordul, hogy a mérget a ragadozómadárnak szánják – az esetek többségében az efféle orvvadászatot is a tudatlanság szüli. „Sajnos az a tévképzet él nagyon sok emberben és vadászban, hogy azért ritkult meg a vadászható apróvad, mert a ragadozómadarak pusztítják azokat – magyarázza Orbán Zoltán. – Pedig ezek eltűnéséért az ember, elsősorban a természetes élőhelyeket felszámoló mezőgazdasági tevékenység a felelős. Mi vagyunk azok, akik megfosztjuk őket azoktól a búvó- és szaporodóhelyektől, ahol a kicsinyeiket biztonságban nevelhetnék.”
Hiába a pénzben is kifejezett természetvédelmi érték, a rengeteg támogatás, amit az uniótól kapunk ragadozómadaraink megóvására, ha az önjelölt „vadgazdálkodók” önkényesen döntenek az állomány szabályozásáról.
„Téves társadalmi beidegződés azt gondolni, minden vadász egyben természetvédő is, hiszen vadászaink többsége polgári foglalkozást űz, nem képzett vadgazda, ökológus vagy biológus. Ezeknek a szakembereknek a képzése legalább fél évtizedet igényel, aminek a vadászengedély megszerzéséhez elvégzett rövid tanfolyam nyilvánvalóan nem feleltethető meg – sorolja tovább az okokat Orbán Zoltán. – Nagyon fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy a vadásztársadalom túlnyomó többsége jogkövető és szívvel-lélekkel segíti védett madaraink megőrzését.”
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu