Rákóczi élete izgalmas a kétes história nélkül is

– Nem kell mindent fenntartás nélkül elhinni, amire nincs kézzelfogható bizonyíték. Történelmünk van olyan érdekes, hogy nem szorulunk rá kitalációkra – véli dr. Varga Tibor jogtörténész, aki nemrégiben A titokzatos Rákóczi címmel tartott előadást Egerben. Mint mondja, II. Rákóczi Ferenc mélységes őszinteséggel feltárja életét a visszaemlékezéseiben, még azt sem hallgatja el, hogy megcsalta a feleségét. Nem valószínű, hogy egy olyan epizódot elhallgatott volna, hogy van egy fia, aki különböző álneveken járja Európát. Sőt hű deákja, Mikes Kelemen se utal ilyesmire. A magas, tekintélyt parancsoló, ugyanakkor igen szerény és mélyen vallásos fejedelem sem egyéniségében, sem küllemében nem emlékeztetett Saint Germainre, akit középmagasnak írtak le.

E kétes história nélkül is úgy olvashatjuk Rákóczi visszaemlékezéseit, akár egy izgalmas film forgatókönyvét – véli dr. Varga Tibor. Sokszor, sokféle módon menekült meg a halál torkából. Megesett, hogy mérges kígyót talált az ágyában, s az mégsem marta meg. Kis híján szakadékba zuhant a hintaja, máskor mostohaapja, Thököly Imre felbujtott valakit, hogy mérgezze meg őt, a katonai táborban pedig vérhasban szenvedett, és csaknem agyoncsapta egy ledőlő sátorrúd.

A bécsújhelyi börtönben épp abban a cellában raboskodott, ahonnan nagyapját, Zrínyi Pétert vitték a vérpadra. Csakhogy az unokának óriási lélekjelenléttel sikerült megszöknie, s ebben épp a börtönparancsnok volt a segítségére, akit később e tettéért felnégyeltek. A szabadságharc bukása után a bujdosó fejedelem azt írta, azért ragaszkodott az emigrációhoz, mert így nem huny ki a láng: „Ha számkivetésbe megyek, megmarad a remény, mert utolsó leheletemmel is megőrzöm a nép szeretetét, mely a nép szívében mindig élni fog irántam.”

Így is történt. Szokás volt, hogy karácsonykor megterítették az asztalt, de a családfő helyét üresen hagyták, mondván, az a fejedelemé. Még a hiánya is veszélyes volt, ezért nemcsak a toborzók, de a magukat Rákóczinak kiadó kalandorok meg a csínytevő diákok is felkeltették a hatóságok érdeklődését, és kilétük után alapos nyomozás indult. A történész R. Várkonyi Ágnes említ egy esetet, amikor abból is aktahegyeket termelő vizsgálat lett, amikor egy jókedvű diák e szavakat rótta a pinceajtóra: „Itt jártam, II. Rákóczi Ferenc.”

Rodostóban, 1735-ben meghalt a fejedelem. De Rozsnyón még négy évvel később is futótűzként terjedt a pletyka, hogy látták a piacon búzát vásárolni – asszonyruhában álcázva –, majd a gabonászsákban egy levelet leltek. A halála után jó ötven évre a Jászságban kószált egy ember, aki Rákóczinak vallotta magát. Később kiderült, az illető nem épelméjű, mivel ha úgy hozta kedve, azt híresztelte, Mátyás király udvartartásához tartozik.

Annyi alapjuk volt a legendáknak, hogy apja halála után egyik fia, a züllött és léha életéről hírhedt Rákóczi József trónkövetelőként lépett fel Erdélyben a török kérésére. A kuruc virtust nem sikerül felélesztenie, és József katonáskodás közben meghalt.

A Rákóczi-kultusz a reformkorban lobban fel, s egészen az 1848–49-es forradalom és szabadságharcig kitart. Berlioz Rákóczi-indulóját dübörgő siker mellett 1846-ban maga a szerző vezényelte a Nemzeti Színházban. A mű a szabadságvágy szimbólumává vált – akárcsak a fejedelem emléke.