Sátrakban őrködtek az önkéntesek: megsokszorozták a sasok, sólymok számát

A madarászok kitartó népség: kétéves szívós munkával meg a hazai természetvédelem egyik megalapozója, Rakonczai Zoltán segítségével 40 éve sikerült megalakítaniuk a Magyar Madártani Egyesületet. Négy évtized nagy idő, az akkori lelkes huszon-harminc évesek ma már nagymamák, nagypapák – de a többségük most is megszállott madarász. Így van ez a keleti országrészben is, ahol ha kimondjuk azt a nevet, hogy Vértes Imréné, Piroska néni, vagy azt, hogy Legány András meg Kónya József, akkor tízből nyolcan tudják, hogy mind híres madarász. Pedig egyikük sem hivatásos ornitológus. Kónya József éppenséggel református lelkész, aki a zsarolyáni templomtorony baglyai révén került kapcsolatba az ornitológiával. Persze mindhárom említett ma is aktív madarász.

A negyvenéves évforduló alkalmával a helyi csoportok szerte az országban számba veszik az elmúlt idők tapasztalatait. Így történt ez a napokban a nyíregyházi főiskolán is, ahol a környezettudományi intézet szervezésében emlékeztek a rigók, pintyek, gólyák, fecskék Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei védelmezői. A maguk szakmájában kiváló szakemberek, ám ha a szenvedélyük kerül szóba, mindegyikük azt mondja: sajnos a főállásuk korlátozza őket a madarászásban – ami persze csak tréfa, de az elhivatottság, a jó értelemben vett megszállottság tényleg mindegyikükre jellemző.

Mert elhivatottság, megszállottság nélkül lehetne-e, mondjuk, tíz napon át kint sátrazni az erdőn, s őrizni egy fészket? (Még ha abban parlagisas-fiókák is nőnek fel éppen…) Ám ha nem sátraztak volna szerte az országban az önkéntesek, akkor ma már aligha volnának parlagi sasok. Amikor a fészekőrzéseket kezdték, tíz pár volt belőlük összesen, ma százhatvan fészkel. Ugyanilyen nagy siker a kerecsensólyom-programjuk – a történészek szerint a kerecsen a magyarok szent madara, a turul – is, hiszen a húsz évvel ezelőtti tíz párral szemben ma már kétszáz fészkel Magyarországon. Az önkéntesek 15 300 napon át őrizték őket, s ezen felül foglalkoztak a túzok, a rétisas vagy kékvércse-programokkal, madárvonulástmonitorozó munkával – mindegyikkel a világ élvonalában szerepelnek.

keretes

Negyven éve 200 taggal kezdték, azóta több mint 35 ezren léptek be az egyesületbe, a szimpatizánsok száma pedig meghaladta a 70 ezer főt. A ma már Madártani és Természetvédelmi Egyesület néven dolgozó közösség feltett szándéka, hogy a társadalom minél szélesebb körét vonja be a természetvédelembe.