Hátamon a párom

Mintegy 20 centis szurokfekete testén ott viszi feltűnő díszeit: sárganarancssárga foltjait. Noha testfölépítése a gyíkokéra emlékeztet, mégis a békákkal áll rokonságban, azon belül is a farkos kétéltűekhez tartozik.(Így a vízben is otthonosan mozog.) Bőre mirigyekkel borított, amelyek a szalamandrin nevű mérgező anyagot választják ki, amitől a kisebb állatok elpusztulnak, az embernél pedig – a nyálkahártyát érintve – gyulladás alakul ki. Hazánkban az Északi-középhegységben tudunk nagyobb állományairól – nem véletlen, hogy az Aggteleki Nemzeti Park jelképe.

Téli dermedtségéből tavasszal ébred, ilyenkor bújik elő a menedékül szolgáló talajüregből, a korhadt fatörzs alól. A hímek és nőstények csak a párzás idején (nyáron) keresik egymást: ilyenkor a szerelembe esett hím a hátára veszi a nőstényt, majd elkezdődik az igen körülményes és hosszan elnyúló nász, ami után elválnak útjaik. A megtermékenyült nőstény a következő év márciusáig a testében hordja a lárvákat, majd kloákájából a vízbe bocsátja őket. A 2-3 centis lárváknak kopoltyúik és erőteljes végtagjaik vannak (a négy lábukon látható világos folt emlékeztet csak szalamandra mivoltukra), s a vízben élő férgekkel és apró rákokkal táplálkoznak. Négy-öt hónap után alakulnak át igazi (szárazföldi) szalamandrává, amikor a táplálékuk is megváltozik: pókokat, csigákat, rovarlárvákat fogyasztanak.

A foltos szalamandra a természetvédelem fontos jelzőállata: jelenléte kiválóan mutatja a vizek (patakok, források) tisztaságát. Európa több országában, köztük hazánkban is védett, eszmei értéke 50 ezer forint.