Kishantosi tragédia

Az országútról fordulunk le a földekre. Előző nap végre esett, így a talaj némileg átázott, itt-ott pocsolyákat is kerülgetnünk kell, ám autónk, ha lassan is, de azért elér a földutak kereszteződéséig. Itt már járhatóbb a talaj, jobbra fordulunk, előre, egy hosszú útra.

– Búzatábla – mutatja vezetőm, Bolye Ferenc. – Ennyi maradt belőle.

A harminc-negyven centis gabonán mintha rettenetes szélvihar söpört volna végig: néhol csomókban áll, máshol kiszaggatva, s látszik a védtelen föld. A gazda tehetetlenül járkál a táblában. Néhol megáll, lehajol, kihúz néhány szál lábon maradt növényt, nézegeti a gyökerét, forgatja, közben csóválja a fejét:

– Ilyet tenni! – mondja, mint aki maga sem akarja elhinni, hogy mindez megtörténhetett. – Ilyet tenni! Barbár cselekedet.

A majorságból érkeztünk, amely mellett a borsó járt hasonlóan: a végeláthatatlan tábla akkor sem más, ha egy óriás trappol rajta végig.

Az út másik oldalán a feketébe hajló talajt vetetlennek vélem. De nem, néhány nappal ezelőtt vetettek bele napraforgót.

– Talán már meg is indult a csírázása – kotor a férfi a talajba. – Most összevissza fog kelni.

A talaj alig öt centi mélyen nedves, alatta a száraz föld. Bolye Ferenc négyzetméternyi területet szánt végig ujjaival a porhanyós talajban. Magot azonban egyet sem talál. Indulunk tovább a földúton, a majorságba. Előttünk a fasornál személyautó áll. Mire odaérünk, négy megtermett férfi száll ki belőle, s áll a járművünk elé.

– Ez magánút, ide nem jöhettek volna be – hajol be egyikük az ablakon.

– Sehol nincs kiírva, és be sincs kerítve – válaszolom. – Miért kellene elhinnem?

– Mert én mondom! – mosolyodik el.

Hogy ki az az én, az nem derül ki, a négy férfi egyike sem fedi fel kilétét. Viszont az én újságírói igazolványomat látni akarják, de előbb én szeretném tudni, hogy jogosultak-e bármiféle intézkedésre. Ezt viszont továbbra sem igazolják, és civil öltözetük sem tanúskodik arról, hogy akadályozhatnak a szabad mozgásomban.

– Mondom, hogy ez magánút – így egy másik. – Ha nem mennek el, rendőrt hívunk.

Ezt szeretném én is, ám ehelyett újabb férfi érkezik, szintén civilben. Övtartójára névtábla akasztva: B5 Global Monitoring Kft. Alatta: Intézkedésre jogosult. Be nem mutatkozik, viszont nyomatékosan felszólít, hogy a lehető legrövidebb úton hagyjuk el a területet. Ismét jobbra fordulunk, vissza a majorba. Terepjáró csapódik mögénk, hogy honnan, magam sem tudom. Mindenesetre az út végéig kísér bennünket.

Nem kellett volna mégis rendőrt hívnom? Minek? – legyintek. Az elmúlt napokban történtek ismeretében nem bízom az ő pártatlan intézkedésükben sem.

xxx

Reggel fél hét volt, április 12-én, hat nappal a kormányzó pártok újabb kétharmados győzelmét hozó országgyűlési választásokat követően.

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ ügyvezető igazgatójának, Bolye Ferencnek megcsörrent a telefonja:

– Te, mi van itt? – kérdezte az ismerőse, aki Nagylókról érkezett, hogy segítsen a tavaszi munkák végzésében. – Itt áll egy autó a majorság bejáratánál, a tó mellett, és nem akarnak beengedni. Azt mondják, az NFA megbízásából érkeztek.

Bolye Ferenc érezte, hogy baj van. Hantosi otthonából indult azonnal a majorságba, de mielőtt beérkezett volna, ismét csörrent a telefonja:

– Feri – szólt a majorságban lakó egyik család feje –, tárcsázzák ki a búzát.

A gazdában megállt az ütő. Hiszen az a gabona alig két hónap múltán aratható lenne! Ahogy közelített a területhez, látta, hogy minden bekötőút mentén őrök, a táblákon pedig 9-10 traktor pusztítja a bioveteményt – nem kímélve az őszi és a tönkölybúzát, a német kivitelre szánt lent, a borsót, a frissen vetett napraforgót. Semmit. És ott látta a földalapkezelő által nyertesnek nyilvánítottakat is. Mégsem csupán a példa kedvéért vetette fel hát Gyöngyösi Zoltán, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet képviseletében a január 22-i székesfehérvári jegyző birtokvédelmi tárgyaláson: ugyan mit tennének a gazdaság védelmezői, hogyha egyszerre 26 traktor jelenne meg a földeken? Természetesen azonnal értesítette ügyvezető társát, Ács Sándornét, aki pedig beindította a riadóláncot, és a rendőrségtől kért védelmet a vetés kitárcsázása ellen.

A riadólánc nyomban beindult, még délelőtt érkeztek a földvédő aktivisták a környékről, de még a fővárosból is, sokuk a Greenpeace szervezésében. Ezúttal azonban tehetetlennek bizonyultak. A B5 Global Monitoring Kft. őrei útjukat állták.

A Greenpeace – ahogy arra az elnevezése is utal – békés szervezet, amelytől semmi sem áll távolabb, mint az erőszak. De majd a rend őrei! – vélték a kishantosiak. Majd ők megvédik őket. A rendőrség pedig hamarosan meg is érkezett a sárbogárdi őrsről, két autóval. A helyzetet felmérve telefonálgattak, tárgyaltak, vélhetően a feletteseikkel – majd nem láttak okot a beavatkozásra. A traktorok pedig tovább tárcsázták a terményt.

Alig múlt el dél, az ügyben megszólalt a vidékfejlesztési minisztérium is. Bitay Márton államtitkár szerint a földalapkezelő által nyertesnek nyilvánított gazdák jogosan cselekedtek. Arról, hogy az ügy mögött a minisztérium fennhatósága alá tartozó földalapkezelő állna, az államtitkár nem tudott. Mint ahogy az is elkerülhette a figyelmét, hogy Szabó Marcell ombudsmanhelyettes decemberi felvetésére – az alaptörvény szerint a kishantosi biogazdaságban létrehozott környezeti értékek méltóak az alkotmányos védelemre – még februárban intézkedést ígért Fazekas Sándor miniszter. Ez azonban elmaradt – ha csak a mostani rombolást nem tekintjük annak...

A rendőrség tehát nem avatkozott be. Vezetőjük, Dániel Zsolt hadnagy a szemtanúk szerint Zászlós Tibor, a kishantosi biogazdasággal szomszédos földeket művelő 9 ezer hektáros Mezőfalva Zrt. vezérigazgatója által küldött levelet tartotta a kezében. Eszerint az őrzővédő céget ők bízták meg a tulajdonukban lévő kishantosi utak lezárásával.

Oda azok mehetnek be, akiket ők engednek. A biogazdaság vetéseit betárcsázó, a földalap által nyertesnek nyilvánított gazdák által megbízott traktorosokat igen, a földeket addig művelő kishantosi gazdaság munkatársait és a védelmükre sietőket viszont nem. Zászlós Tibor később viszont cáfolta, hogy ő bízta volna meg a biztonsági céget. A rendőr hadnagy egyébként a környékbeliek számára ismerősnek tűnt fel. Ha máshonnan nem, a sajtóból.

A Székesfehérvári Hírhatár 2012. április 28-i számában megjelent tudósítás szerint Zászlós Tibor a rendőrség napja alkalmából többek között Dániel Zsolt hadnagyot, a mezőszilasi rendőrőrs parancsnokát elismerésben részesítette.

S hogy az ellentmondások tovább fokozódjanak: az NFA a kishantosi területek betárcsázását követően hétfőn maga ismerte el közleményében, hogy B5 Global Monitoring Kft.-t ők bízták meg az utak lezárásával.

A biogazdaság földjeinek betárcsázását éjjel, sőt még vasárnap is folytatták. Egészen addig, ameddig valamennyi bioveteményt tönkre nem tették. Pedig ha várnak április 25-ig, lehet, hogy az övék lett volna a föld haszna. Mivel januárban mindkét fél birtokvédelmi igényét elutasította a székesfehérvári jegyző, a jogi álláspont eldöntése bíróra vár. Ezt nem várták meg a földalapkezelő által nyertesnek hirdetett gazdák, és a vetés tönkretétele mellett döntöttek. Vagy nem bíztak a saját igazukban, vagy – ami talán még rosszabb – egyszerűen bosszút álltak. A kishantosiak az erőszakot tapasztalva egyet tehettek: a rombolást látva ismét csak feljelentést tettek, és a bíróságtól várják igazuk kimondását. Káruk a tavalyi értékesítési adatokból következtetve 140 millió forint körüli összeg.

xxx

A szomorú határszemlét követően mi pedig most elbúcsúzunk Bolye Ferentől, aki hantosi otthona felé veszi az irányt. Nem sokkal később csörren a telefonom, ő hívott.

– A terepjáró, amely a földúton követett bennünket, egészen hazáig a nyomomban volt...