Koronahozó Asztrik sírja

Asztrik érsek a magyar kereszténységet megalapozó hierarchia egyik legismertebb képviselője, aki Szent István király megbízásából II. Szilveszter pápától áldást és koronát kért. Volt Szent Adalbert segítőtársa, Rómában bencés szerzetes, élt Szent Márton hegyén, Szent Benedek tiszteletére megalapította a pécsváradi apátságot – onnan hívta el István király. Nagy valószínűséggel a király megbízottjaként már mint érsek járt Rómában, ő lett Kalocsa első püspöke-érseke, rövid ideig helyettesítette Sebestyén esztergomi érseket, majd visszatért egyházmegyéjébe.

A mostani felfedezés után már biztos, hogy Kalocsán, első székesegyházunkban temették el: a még 1911-ben megtalált, vörös márvány szarkofág az első érsek csontmaradványait őrzi. A kutatók szerint a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház kriptájában található, a XII–XIII. század fordulójára datált főpapi sírlelet nem a Győr nembeli Saul (1193–1202 közötti időben) volt kalocsai érsek csontmaradványa, mint eddig feltételezték. A felfedezés a lelet szénizotópos meghatározásának köszönhető: a csontmaradványból vett két ujjcsont vizsgálatával jutottak a mostani eredményre. A számítások alapján a leletek az 1001–1030 körüli időpontból valók, ami csak Asztrik érsekre utalhat.

Így a kalocsai Katona István-házban található Érseki Kincstárban megtekinthető sírlelet tárgyai – érseki ezüstkehely, paténa (középen bemélyedő tányérka, amelyen az ostya a szentmise alatt pihen), ezüst pásztorbot fanyéllel, főpapi gyűrű, kis arany mellkereszt, három érseki palliumtű (pallium: bal vállra akasztott hosszú köpeny) – Asztriknak, Kalocsa első érsekének a főpapi emlékei.