Menekülés a nyomorult halál elől - annyi biztos, hogy milliók jönnek

A képlet nem túl bonyolult: bolygónk egyre élhetetlenebbé válik, s aki tud, a kedvezőbb körülményeket nyújtó vidékek felé vándorol.

Mi által válhat egy bizonyos terület az ember számára a korábbinál kedvezőtlenebbé? Például az emelkedő hőmérséklet, a talaj kimerülése, az ivóvízkészletek fogyása miatt. És az egyik – ha ugyan nem a legfontosabb – ok: a tenger szintjének emelkedése. Ennek mértékéről a néhány méterestől egészen a hetvenméteresig különböző számokat olvashatunk. Ha a „legkedvezőbb” előrejelzés válik valósággá, akkor is az emberek százmilliói kelnek majd útra. Az ok roppant prózai: a lakóhelyüket fokozatosan elfoglalja a tenger.

A tenger szintjének emelkedését egyébként ne úgy képzeljük el, hogy ahol az egyik nap még szárazulat volt, ott reggelre virradóan már a víz hullámzik. Vannak előjelei az emelkedésnek: a kutak vize ihatatlanná válik, a folyók torkolata egyre sósabb, ami miatt az addig ott tenyésző halak eltűnnek, a parton élő halászok pedig zsákmány nélkül maradnak. S előbb-utóbb elvándorolnak.

Adódhat a kérdés: miért nem építenek gátakat az ár ellen? Két oka biztosan van: a hiányzó pénz és a tudás. Ami a gazdag hollandoknak viszonylag kis területen sikerült – bár szakadások ott is történtek –, az az összes lakott tengerpart esetében elképzelhetetlen. A part elöntése tehát évek, évtizedek alatt következik be. Némely tengermelléki város lakói bizonyára az országuk határain belül találnak maguknak biztonságosabb helyet, ám mi lesz az Ázsia keleti és déli részén élőkkel? Ők hiába vándorolnának országuk magasabban fekvő részeire – a bangladesiek amúgy sem nagyon találnának ilyen helyet –, hiszen ezzel csak az ottani nyomorúságot növelnék. Számukra maradnak a távoli kontinensek.

A kérdés most már csak az, hogy miképpen fogadják őket azok az államok, amelyeknek a területét nem foglalja el a tenger, ráadásul tehetősebbek – s amelyeket a klímamenekültek megcéloznak. Kétféle forgatókönyv lehetséges: kedvező és kedvezőtlen.

A kedvező szerint befogadjuk a menekülteket. Manapság akkor számíthat egy távoli vidékről érkező pozitív elbírálásra, ha bizonyítani tudja, hogy származása, vallása, meggyőződése, egyebek miatt hazájában üldöztetésnek van kitéve. A klíma változása miatti menekülés viszont egyetlen ország jogrendjében sincs benne. Egyelőre.

A Csendes-óceánból átlagosan két méterrel kiemelkedő Kiribati egyik lakója az elmúlt évben a tenger szintjének emelkedésére hivatkozva kért menedéket Új-Zélandon. Ő volt az első klímamenekült. Kérelmét arra hivatkozva utasították el, hogy ilyen fogalmat nem ismer Új-Zéland jogrendje. A férfi ügyvédei azonnal kijelentették, hogy akkor az új helyzetben éppen ideje belevenni…

Annál is inkább, teszem hozzá, mert maga a klímaváltozás is elsősorban a tehetősebb államok termelési, fogyasztási szokásainak rovására írható. Aki pedig fogyaszt, annak illik a cechet is állnia, (túl)fogyasztásunk valódi árát, ami ma még nincs benne az üzemanyagok, a gáz, a szénerőművek által termelt energia arában. Ugyanígy a légkörbe bocsátott szén-dioxid árát, mely a felmelegedést okozza – erről a tudósok között ma már gyakorlatilag vita nincs –, ami pedig a jégsapkák olvadása által, a tenger vizének emelkedése miatt százmilliókat késztet menekülésre. Vagyis ők, a keveset fogyasztók szenvedik el a mi viszonylagos jólétünknek a klímára gyakorolt hatását. A kiegyenlítődésre való törekvés pedig nemcsak a fizikában, hanem a társadalomban is megfigyelhető jelenség.

A klímamenekültek elindulnak majd, s többletköltséget okoznak nekünk, akik miatt vándorolniuk kell. Már most érdemes elgondolkodnunk azon, mindez milyen hatással lesz a mi életünkre, akik a világ boldogabbiknak mondott felében születtünk.

Elképzelhető persze egy negatív forgatókönyv is, mely szerint a világ gazdagabbik fele elutasítóan áll a menekültáradat elé, különösen, ha több százmillió ember viszonylag rövid időn belül érkezik a határaihoz, s a megcélzott terület többé-kevésbé maga is a klímaváltozás áldozata. Ez minden eddiginél véresebb konfliktushoz vezethet.

De ne fessük az ördögöt a falra… A biztos csak az, hogy az ember a történelme során soha nem tapasztalt jelenségek előtt áll.