Néhány dekás tollcsomók elképesztő teljesítménye

Tavaly például az örvösgalambok március 13-án érkeztek meg a Nyíregyháza melletti sóstói erdőbe, két nap múlva pedig beköszöntött az elmúlt száz év legszörnyűbb tavaszi hóvihara. (Az egész országban megállt az élet, még a március 15-i ünnepségeket is el kellett halasztani.) Biztos voltam benne, hogy szegény galambok odavesznek az ítéletidőben. De nem: rejtélyes módon átvészelték a tomboló telet, s két nap múlva a szokottnál is vidámabban kurjongattak.

Az őszi vonulásról sokkal többet tudunk, mint a tavasziról, ami érthető is, hiszen ez utóbbinál rohannak a madarak, mert sürgeti őket az idő meg a fajfenntartás ösztöne, nem is beszélve arról, hogy aki előbb hazaér, válogathat a költőhelyek között. Ősszel viszont ráérnek, a legtöbbje hetekig vándorol, közben a táplálékdús területeken napokat is elidőz. Madaraink közül egyes fajok nappal, mások éjjel vonulnak. Az egyébként is éjszakai életmódot folytatók persze éjjel repülnek, de ezt teszi sok apró madarunk is, vagy például a récék, a partfutók. Nappal vándorolnak viszont többek között a füsti- és molnárfecskék, a gólyák, sarlósfecskék, gyurgyalagok.

A hazai ornitológusok a sok évtizedes megfigyelések alapján érdekes madárnaptárt állítottak össze. E szerint március 21-én jön a vörösbegy, a parti lile; 22-én a nagy goda, a kontyos és kendermagos réce; 23-án a búbos vöcsök, barna rétihéja, réti pityer, kis póling; 25-én a guvat, kis vöcsök, ezüst sirály; 26-án a házi rozsdafarkú; 27-én az erdei szürkebegy, örvös rigó, csaláncsúcs, pettyes lile, erdei cankó, kanalas réce; 28–29-én a csilp-csalp füzike, a fakó rétihéja, szürke cankó; 30-án a kígyászölyv, füstös cankó, fekete gólya; 31-én a sárszalonka, fülemüle, réti cankó. Áprilisban a barna kányával kezdődik a sor, aztán jön a fecske, sármány, vízi tyúk, kékbegy, kanalas gém, széki lile – s ez így megy egész hónapon át.