Rákgyógyítás Angolában, Nicaraguában, Magyarországon: káosz

Semmi sem ad magyarázatot arra, vajon hogyan kerülhet az egészségügyi világszervezet (WHO) adatsorába 20–25 ezerrel kevesebb eset, mint ahányan valójában tumoros megbetegedésben szenvednek ma Magyarországon. A legutóbbi számvetés szerint a Magyar Rákregiszterben 68, a KSH nyilvántartásában 75 ezer beteg szerepel, miközben az EUCAN, a WHO hivatalos európai regisztere szerint alig több mint 50 ezer az érintettek száma Magyarországon.

Szakemberek szerint a két magyar adatforrás között még magyarázható az eltérés azzal, hogy a regiszter „tisztított” adatokat tart nyilván, vagyis szűri azokat, akik mondjuk már korábban is szerepeltek az „újak” között, míg a KSH-nál nagyvonalúbb az adatrögzítés. Igaz, ez utóbbi mutatja meg az ellátási igényeket, ez a mérvadó az egészségügyi költségek tervezésekor.

Hogy hová tűntek a statisztikákból a rákbetegek? A kérdés az egészségügyi közgazdászokat is foglalkoztatja. Dr. Sinkó Eszter, a Szakmai Kollégium menedzsment és egészség-gazdaságtan tagozatának vezetője már belefogott a feltáró munkába. „Pontosan látni szeretnénk, mik a valós számok, amelyek alapján a költségszámítások készülnek. Meg kell találnunk a pontos okait annak, miért rosszabbak a hazai betegek életkilátásai, mint tőlünk nyugatabbra” – mondja a szakember. Megdöbbentőbb a helyzet annak tudatában, hogy rengeteget költünk a gyógyításra.