Az arénát bezárták. Ki tette el a kulcsot?

A szakvezetés nem vállalt nagy rizikót, szinte a fél NB I-es mezőnyt kiküldte a gyepre, hogy „tessék, ezek vannak, közülük kell választani”. A dánok elleni döntetlen után jött egy – számunkra lehangoló – 1-0-s győzelem Albánia ellen, majd következtek a kazahok a Puskás Ferenc-stadionban, akiket úgy vertünk meg 3-0-ra, hogy abban volt a szilveszteri kabaréba előre felvett potyagól a kapustól, öngól, no meg biztos, ami biztos alapon kiállítás az ellenfélnél. (Azért Priskin Tamás fejelt egy „igazi” gólt is…)

Ez a Magyarország–Kazahsztán meccs még így is bekerül a honi focitörténelembe: a mérkőzés előtt Pintér Attila szövetségi kapitány rosszul lett és kivizsgálásra kórházba kellett szállítani. A lelátón elterjedt a hír, hogy a szíve nem bírta a sok feszültséget, így a szépszámú közönség vele együtt érezve éltette őt, még azok is, akik egy meccsel korábban kifütyülték és a lemondását követelték. Ha a maradandósághoz e nem mindennapi közjáték sem lett volna elég, a magyar futball históriájához tartozik, hogy válogatott csapatunk az utolsó mérkőzését játszotta az oly sok dicsőséget megélt és lebontásra ítélt egykori Népstadionban.

Az arénát tehát bezárták, az utolsónak távozó eltette a kulcsot. Vajon ki volt az…?