Kinek fáj az akác?

Az akácot valós veszély fenyegeti, osztotta meg lapunkkal aggodalmát Támba Miklós gazdálkodó, aki a nyírségi Napkor község határában ezerhektárnyi erdő tulajdonosa.

Az akác ugyanis a birtokos szerint minden ellenkező híreszteléssel szemben nem inváziós faj, a 2009-es törvénybe is csak azért került bele, hogy a sírját ássák. Ezért is kellene kivenni onnan. Hiszen ha Brüsszelben megszületik a rendelkezés az inváziós fajok visszaszorításáról, akkor nem remélhetjük, hogy támogatást kapunk a telepítésére. S hogy miért fájhat egyeseknek a mi fánk? Azért, mert az akác sikertörténet.

Nem tudunk annyi akácot felajánlani megvételre Európában, amennyi ne lelne azonnal gazdára. Persze, hogy számosan szívesen töltenék be az akác esetleges kiiktatásával megüresedő piaci űrt. Nem beszélve az akácmézről, amit szintén jól el lehet adni.

Ezért volna szükség az akác hungarikummá nyilvánítására is. Ezáltal ugyanis a faj sorsát a saját kezünkbe vehetjük, arról szabadon rendelkezhetünk.
*
Az akác akár néhány aranykoronás mezőgazdasági területen is gazdaságosan telepíthető, ahol más mezőgazdasági tevékenység már nemigen kifizetődő – tudtuk meg Borovics Attilától, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ kereteiben működő Erdészeti Tudományos Intézet megbízott igazgatójától.

A fafajjal egyébként a természet is sok helyen jobban járna, mint a mostani állapottal. Ahol például a silány minőségű gabona helyett akácot ültetne az ember, ott legkevesebb 15-20 évig nem kellene beavatkoznia a természet folyamataiba. Ennek pedig már számos madárfaj – például a fekete harkály – is hasznát látná.

S azt se feledjük, figyelmeztet a kutató, hogy az akác haszna nemzetgazdasági szempontból sem elhanyagolható: a mostani 460 ezer hektárnyi ültetvény értéke 500 milliárd forint körüli összeg.

Bármennyire is meglepő, az akác nem nálunk érzi magát a legjobban. A mi klímánkat inkább csak elviseli, valójában a melegebb éghajlat és az éves 800–1000 milliméteres csapadékmennyiség az igazán kedvére való. A kötött talajt pedig ki nem állhatja. Ezért is javasolják sokan mintegy 100 ezer hektáron a cseréjét más, lehetőség szerint őshonos fafajra.

Ugyanakkor van körülbelül további 300 ezer hektárnyi olyan gyenge minőségű szántóterületünk, amelynek szinte egyetlen ésszerű hasznosítási módja az akáctelepítés lehetne. Arra egyetlen példát sem látott még a kutató, hogy az akác bükköst foglalt volna el. Az viszont igaz, hogy a gondozatlan területeken terjedhet, s ennek valóban illene elejét venni. Ezt a tájat magáénak valló jó gazda megteszi, így az esetleges spontán terjedése inkább a felelőtlen földhasználó bűne, semmint az akácé.

Borovics Attila szerint egyébként a termékeny viták az akácgazdálkodás hasznára válnak. Az akáccal kapcsolatos mizéria egy sor szakmai eszmecserét hívott életre. Ennek kapcsán a kutató maga is újraolvasta az ötvenes években hasonló indulatokkal fellángolt eszmefuttásokat arról, hogy hová érdemes telepíteni, hová nem, mennyi idő után válik egy területen talajunttá – vagyis hányszor érdemes a vágást követően megszaggatni a gyökerét, hogy azokról újra fa nőjön. Az akáccal kapcsolatban 50 év múltán is nagyon hasonlóak a kérdések, így van bőven mit vizsgálniuk a kutatóknak. Az bizonyos, vallja Borovics Attila, hogy ezekből az ember igényeit és megélhetését soha nem szabad szem elől téveszteni.
*
Régóta esedékes, hogy az Európai Unió foglalkozzon az idegenhonos fajokkal – tette egyértelművé kérdésünkre Bartha Dénes, a Nyugat-magyarországi Egyetem erdőmérnöki karának intézményigazgató tanára. Az unió területén ugyanis 12 ezer idegenhonos faj tenyészik, ezeknek 10-15 százaléka okoz környezeti, gazdasági, társadalmi kárt. Közöttük nem csupán növények, hanem állatok, gombák is találhatóak. Brüsszel terve, hogy ötven fajt vesz fel a listára, igaz, a számhoz nem ragaszkodik mereven. S ahhoz sem, hogy melyek legyenek ezek. Ahhoz viszont igen, hogy azt az évenkénti 12 milliárd eurónyi kárt, amelyet ezek az élőlények okoznak, mérsékelje. Csak egy példát említve: a parlagfű által okozott allergia gyógyszertámogatása, a kieső munkanapok száma nem elhanyagolható költséggel jár.

S hogy mi a helyzet az akáccal? Bartha Dénes szerint hármas hasznáról beszélhetünk: anyaga kiváló tüzelőnek, valamint ipari és szerszámfának. Az akácmézben pedig európai nagyhatalom vagyunk. Ráadásként – vagy akár elsődleges hasznát is említve – az akác megköti a futóhomokot. Igaz, ezt a szerepét mára betöltötte, emiatt több akácot már nemigen kell telepítenünk.

De mielőtt elalélnánk, van azért gond is vele ott, ahol nem kívánatos – 62 ezer hektárnyi Natura 2000-es és a részben ebbe foglalható 26 ezer hektárnyi védett természeti területen. Akácot a rendszerváltás óta 200 ezer hektárnyi területen telepítettek – döntő részben magángazdák, akik ehhez támogatást is kaptak. De terjeszkedik az akác magától is, sőt az utóbbi évtizedekben bizonyos területeken önállósította magát, s ez jelenti a legnagyobb problémát.
*
Gyakorlatilag ez a bajuk az akáccal a természetvédőknek: érdemes kordában tartani, hogy ne merészkedjen oda, ahol nincs helye – tette egyértelművé Gálhidy László, a WWF Magyarország munkatársa. Mert az akác nagyon szeret terjeszkedni, s ahová egyszer betette a gyökerét, onnan nehéz kiebrudalni, s ott rengeteg tápanyagot elhasznál – négyszer többet, mint a tölgy. A nitrogént megköti, ezzel a talajt átalakítja.

S ami igazán nem szép tőle, allelopatikus tulajdonságú. Ez azt jelenti, hogy olyan anyagokat termel, amelyek más növények számára mérgezőek lehetnek. Nincs ezzel a tulajdonságával egyedül az élővilágban, ám az akác különösen ilyen. A bodzán és a csalánon kívül nem is bírja a társaságát sok más növény. Vagyis az akácosokban szegényedik a biológiai sokféleség, ami hosszú távon az ember megmaradásának szempontjából is döntő jelentőségű.

Mit ír elő a törvény az akáccal kapcsolatban? – kérdeztük a természetvédőt. Azt, hogy védett területre telepíteni, ott ültetvényt felújítani nem lehet, mivel az erdő természetessége nem romolhat. Igaz, javítani sem kötelező az állapotát, tehát az akác irtása sem előírt. Ahol viszont rászánták magukat az erdőgazdaságok a szerkezetátalakításra, ott már több százmilliót kasszíroztak Brüsszeltől.

Nem védett területen egyébként lehet telepíteni. Ehhez pedig uniós forrás is igénybe vehető, hektáronként az ültetvény körbekerítésével együtt körülbelül 1000 euró.

A jelenlegi szabályozással a természetvédők elégedettek. Ezt oldani bornírtság volna – már csak azért is, mert így könnyen elveszhet az irtására kapható támogatás. Hiszen ha a természetvédelmi törvényben nem szerepel, hogy az akác nem kívánatos a védett területeken, akkor az unió is meggondolhatja, adjon-e ilyesmire pénzt. Azt pedig kivenni az erdőtörvényből, hogy az akác inváziós faj, vicces, hiszen ez tudományos tény. Arról az „apróságról” már nem beszélve, hogy a biológiai sokféleség az alaptörvényünk szerint is védendő.