Még nem késte le: tizennegyedikéig láthatók

Az alföldi festészet egyik óriásának, Tornyai Jánosnak (1869–1936) nyílt kiállítása Szentesen. Tornyai a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd ösztöndíjat kapott Párizsba, később pedig itáliai tanulmányutat tett. 1898-ban szülőhelyén, Hódmezővásárhelyen telepedett le, s a századelőn a „paraszt Párizs” kulturális életének fő mozgatójaként dolgozott. Barátaival művészeti folyóiratot indítottak, majolika- és agyagipari telepet alapítottak, gyűjtötték az alföldi népművészet emlékeit, tárlatot szerveztek.

A Tornyai színről színre című kiállítás bemutatja a festőművész életművének minden fontosabb periódusát. Alkotásaiban ötvözte az alföldi piktúra nemes hagyományait és a modernizmust, néhány ecsetvonással erősen drámai töltetű tájábrázolást vetett vászonra. A tárlaton láthatók a Munkácsy Mihály kompozíciós megoldásait és színhasználatát idéző korai munkák éppúgy, mint a klasszikus alföldi festészet tematikájába illő darabok, vagy a későbbi, egyre színgazdagabbá váló, bensőséges hangulatú táj- és enteriőrábrázolások. Kisebb válogatás illusztrálja az 1984-ben előkerült Tornyai-festménylelet darabjait, melyek frissessége és erőteljes színhasználata száz év távlatából is lenyűgöző.

Ezzel egy időben Hódmezővásárhelyen a másik alföldi festőóriásnak, Koszta Józsefnek nyílt kiállítása. Koszta (1861–1949) is európai képzést kapott, Bécsben és Münchenben tanult. 1902-ben Nagybányára ment, de a művészteleptől távolabb lévő Felsőbányán dolgozott. Festett Szolnokon is, bejárta az Alföldet, végül Szentes mellett telepedett le. Baráti viszonyban állt Tornyaival. Belső indulattól fűtött festményeit már kezdettől fogva jellegzetesen magyarnak tartották szerte a világban. Drámai erejű, sajátosan darabos földközeli stílusával Munkácsy eszmeiségének öntörvényű folytatójává vált. A tárlat a fő művek mellett munkásságának kevésbé ismert, korszerű vonulatát is bemutatja.