Sarkadi, Pilinszky, Huszárik, Bódy Gábor, Nagy László: sorsuk a korai halál

Labirintusban tévelyegve. - Boldogságlabirintus, a Nemzeti Színház előadása.

Ország-világUjlaki Ágnes2014. 06. 04. szerda2014. 06. 04.

Fotó: Eori_Szabo_Zsolt

Sarkadi, Pilinszky, Huszárik, Bódy Gábor, Nagy László: sorsuk a korai halál Fotó: Eori_Szabo_Zsolt

Súlyos mű a Nemzeti Színházban előadott Boldogságlabirintus, már az első percekben beszippantja a nézőt.

Mi, akik éltünk már a Kádár-időkben és volt szerencsénk ismerni a kor legnagyobb alkotóinak műveit – mintha időutazáson vennénk részt. Mintha együtt tévelyegnénk az élet labirintusában, együtt szenvednénk, örülnénk, innánk, dorbézolnánk, disszidálnánk, lennénk öngyilkosok és hódolnánk be a hatalomnak. Vagy egyszerűen csak megszakadna az agyongyötört, beteg szívünk, mint a darab főhősének, a festő-költő Sámuel Bencének.

Bár a kiváló alkotók, Galambos Péter és Kovács Cohner Róbert jelzik, hogy a valósággal való egyezés itt csupán a véletlen műve, nem hagynak kétséget, hogy kiről, kikről van szó. Sarkadi Imre, Pilinszky János, Huszárik Zoltán, Bódy Gábor, Nagy László: sorsuk a korai halál.

Sámuel Bence alakjában pedig több korabeli művész alakja is felsejlik, de egyértelmű, hogy a kor legtehetségesebb képzőművészének tartott Kondor Béláról van szó. Akire egy párizsi kiállítása kapcsán már Európa is felfigyelt, akit Picassóhoz mért a korabeli nyugati sajtó – s akit ezért soha többé nem engedtek ki oda. Ők valamennyien beléptek a szépség, a szeretet, a spiritualitás labirintusába, behatoltak a mélyébe, de kiutat nem találtak. A darab a kor életérzéséről, lehetőségek és képességek ütközéséről szól, de mindenekelőtt Sámuel Bence szenvedéstörténete.

Ahogyan egyre beljebb jutunk sorsa labirintusában, úgy válik a darab mind megrázóbbá, gyötrőbbé és felemelőbbé. A rendezés kiváló: a rendező egyben az egyik író, Galambos Péter, aki maga tervezte a díszletet is – megoldotta, hogy a színteret a közönségtől elválasztó tüllfüggöny-labirintus ne csak látványelem legyen.

A címszerepben Horváth Lajos Ottó alakítása rendkívüli, s az összes többi színész – élők és „halottak” – mind meggyőző. Remek ötletként a darabot végigkísérik a kor slágerei, melyek olykor idétlenségükkel ellazítják a néző feszült idegeit, máskor meg – ugyanazzal – felerősítik szapora szívverésünket.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek