'Egészen az utóbbi évekig ez agyon volt hallgatva'

Püski Gabriella, Szászvár: A Hallgatásba burkolózva című cikkhez szeretnék hozzászólni, amely még a Szabad Föld tavaly karácsonyi számában jelent meg, a múlt év december 20-án. Azért reagálok ilyen későn Balogh Géza meghatóan szép írására, mert németországi tartózkodásom során olvastam csak el, ahová magammal vittem több Szabad Földet is, mondván, ott majd lesz időm alaposan átolvasni. Most újra itthon vagyok, s azért fogtam tollat, mert ezt a cikket többször elolvastam, és mindannyiszor megkönnyeztem.

Arra gondoltam, mennyi ártatlan embernek kellett szenvedni és meghalni a II. világháborúban és az utána következő megtorlásban. Jó, hogy végre eljött az idő, hogy erről is beszéljünk és megemlékezzünk. Számtalanszor eszembe jutnak édesapám szavai, amikor az iskolában orosz lányokkal leveleztünk – mert akkor az volt a sláger –, azt mondta mindig nagy szomorúan: ha ti is azon végigmentetek volna, amin én, akkor sohasem állnátok szóba egyetlen orosszal sem. Akkor én ezt nem értettem, de aztán megtudtam, hogy mit jelentett számára a három és fél évig tartó fogolytábor. Emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszerből főztek számukra, és napi hat kilométert kellett gyalogolni ki az erdőbe, egész nap fát dönteni. Huszonnyolc évesen 35 kiló volt, amikor hazajött. De ezekről a szomorú évekről nem sokat mesélt, mert nagyon meg lettek félemlítve, vannak, akik hetven év távlatából sem beszélnek róla.

Egészen az utóbbi évekig ez agyon volt hallgatva. Én arra kérem a történelemtanárokat, hogy ahol a faluban még él a háborút, a málenkij robotot, a recski tábort vagy a hortobágyi kitelepítést végigszenvedett vagy a saját házát visszavásárolni kényszerült túlélő – és még lehetne sorolni –, hívják meg egy történelemórára, mert ők még el tudják mondani, mi történt velük. De kérem, nagyon siessenek, mert egyre fogynak a túlélők… És külön köszönet Páll Jánosnak, aki Tarcal határában emléket állított a málenkij robot túlélőinek. Hálás köszönet mindazok nevében, akiknek a családjában volt hasonló szomorú eset! Így talán nem fog feledésbe merülni a sok szenvedés...