Borzasztó! Messziről hoznak haldoklókat, családjuktól elszakítva

- A ház régóta süllyed, a falai repedeznek, mert nem stabil talajra, hanem betömött bombatölcsérre épült. Szárazabb nyarakon éreztük a talajmozgásokat, ezért korábban végeztek már alap-megerősítést. A helyzet azonban annyira eldurvult, hogy a szobám falán lévő repedésbe belefért a tenyerem – magyarázza a munkásoktól zajos épületben a főorvos.

– Az Országos Egészségügyi Pénztártól kapott finanszírozás a működési költségeinknek csupán a 75 százalékát fedezi, ebből állagmegőrzésre, újjáépítésre nem futja. Bár az Erzsébet Hospice Alapítvány támogatja az osztály működését, ám az épület megmentéséhez az alapítványi erőforrások nem elegendőek. Ezért nagy öröm, hogy a vis maior alapból támogatást kaptunk az otthon helyrehozatalára.

– Tíz ággyal kezdtek, ma húsz van, ez elég?

– Jó lenne még öt, de igazság szerint nem is az ágyszám a legfőbb gondunk: a hazai hospice-ellátás nem megfelelő. Az országban 11 bent fekvő részleg 178 ággyal működik, holott minimum 500-ra lenne szükség. Évek óta nem jött létre új intézmény! A minisztérium fejlesztési stratégiája 2012-ben a térkép átrajzolásában merült ki, ezzel „elintézték” az ország lefedettségét. Ennek eredményeképpen ma hozzánk tartozik Szabolcs-Szatmár megye egésze, Hajdú-Bihar kétharmada, ami Borsoddal együtt 1,7 millió lakos ellátását jelenti.

Más megyékből haldoklókat úgy idehozni, hogy elszakítják őket családjuktól, akik pedig a távolság miatt képtelenek rendszeresen látogatni őket: borzasztó! Borsod is nagy megye, itt sem elég egyetlen hospice. A sátoraljaújhelyi csücsökben kellene egy kisebb intézmény, hogy ellássa az ottani térséget. Az ország valamennyi megyeközpontjában szükség volna megfelelő tüneti kezelést nyújtó hospice- részlegre, amely képes vállalni a komplikált betegek ápolását. Képtelenség, hogy a mi kis osztályunk ilyen teherrel működjön. A húsz ágynak jelenleg egyedüli orvosa vagyok.

A nővérszám nagyjából megfelelő, de nagyon hiányzik még legalább egy olyan orvos, aki szívügyének tartja az itteni speciális munkát. Ha a beteg már nem képes bejönni az ambulanciánkra, 30 kilométeres körzetben kimegyünk az otthonába. Bár az orvoshiány miatt az otthoni ellátás teljesítőképessége korlátozott, jogos gondozási kérelmet soha nem utasítunk el. Munkánkhoz tartozik a kórház más osztályain tartott konzílium is, amit az összes beteg átvételét megelőzően elvégzünk. Fontos, hogy az érintett ne azt érezze, őt valahonnan „kidobják”, hanem hogy új helyén szeretettel várják.

– Van elegendő hospice-orvos hazánkban? – Korántsem annyi, mint kellene. Sokan nem is gondolnák, milyen komoly szakmai feladat a haldokló testi-lelki szenvedésein enyhíteni. Megfelelő szaktudás, jó kommunikációs készség, továbbá belső béke, hit, a beteg iránti szeretet egyaránt szükséges hozzá. Ez az orvoslásnak új és speciális szakága. Reméljük, a megbecsültség növekedésével párhuzamosan egyre több elkötelezett orvos teszi fel az életét a halálos betegek méltó távozását szolgáló feladatra.