Darázsfészek - A helyszín pocsék hely, de a miénk

Lekecmereg az ember a buszról a kazincbarcikai buszpályaudvaron. Kikerüli az ott csellengő srácokat, és elindul nyílegyenesen a város híres szülöttéről, Egressy Béniről elnevezett utcán. Elhagyja a City Center üzletházat, közben megbámul néhány meglepően épen maradt szocreál domborművet sarlós-kalapácsos figurákkal, és megérkezik az Egressy Béni térre, a régi mozi lepukkant épületéhez. A mögött vertek sátrat a filmesek.

Külön lakókocsi a sminkeseknek, a fodrásznak, egy pedig a büfének. Az egyik ablakból idős asszony nézi ámulva a nyüzsgést. Megszokta, hogy csak a játszótéren üldögélő kismamákat látja, belőlük se sokat, mert a homokozó rég begyomosodott. Utóbb megtudom: az eredeti mű – Czető Bernát László Kakukk című kisregénye – szerint a várost, ahol a filmbeli szereplők élnek, úgy hívják, Tarnád, és valahogy így emlegetik: pocsék hely, de a miénk...

– Beleszerettünk a témába Divinyi Rékával, aki a film forgatókönyvét írta – mondja a rendező, Goda Krisztina. Nevéhez olyan mozik kötődnek, mint a Szabadság, szerelem, a Csak szex és más semmi vagy a Kaméleon. – Az fogott meg benne, hogy megvezeti az embert. Gondolok valamit, hogy miről fog szólni, aztán egészen máshogy alakul. Egy fiatalokról szóló, lendületes történet, sok akcióval, de igazából filmdráma. Remélem, ez utóbbival nem riasztok el senkit.

Bár ezt a filmjét csak jövőre mutatják be, máris akadnak, akik állítják: darázsfészekbe nyúlt. Mert a hatalomról, a politikáról és a szélsőségekről is szól ez az alkotása.

– Hogy ez a sztori vonatkoztatható a jelenre is, az már nem az alkotók dolga. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha kritika jelenik meg valamiről, ami még le sem forgott. Az ilyesmit úgy hívják, előítélet, és nem foglalkozom vele. Az egyik oldalnak sem tesz jót, ha túlpolitizálják az életünket. A forgatás helyszínéül egy volt iparvárost kerestek, ahol elég nagy a munkanélküliség, a forgatókönyv szerint ugyanis ilyen helyen játszódik a főszereplő testvérpár története.

Új rendőrfőnök érkezik a városba, karizmatikus vezető. Maga köré gyűjti a fiúkat, akik az ő hatására lassacskán változnak, átformálódnak, és ez vezet majd a testvérek közti konfliktushoz. Ennyit árulhatunk el a sztoriból. Keresgélés közben sok hasonló kisvárosban megfordultak, Várpalotára például még visszatérnek forgatni. Kazincbarcikában többek közt az fogta meg a rendezőt, hogy itt találhatók az ötvenes évek legszebb „Sztálin-barokk” épületei, emellett sok segítséget kaptak az önkormányzattól.

Fenyő Iván határozott léptekkel közelít a padhoz, ahol üldögélek, nem lep meg, hogy egy rendőr alezredest alakít, ugyanis ebédidőben is „hozza a figurát”. Színészként természetes számára ez a „láthatatlan átalakulás”. A haját feketére festették, jól nyírt körszakállt visel. Hogy miként fest és hogyan viselkedik egy egyenruhás, azt a Ceglédi Rendőrkapitányság munkatársaitól leste el. Török Csaba rendőrkapitány és Ámán András bűnügyi osztályvezető társaságában időzött Cegléden, még a fogdában is körbevezették. Emellett edzenie és gyúrnia is kellett, hogy formában legyen.

– Ez a szerep segít abban is, ne az legyen eztán, ha meglátom a rendőröket, hogy összeugrik a gyomrom. Bár egy-két kisebb ifjúkori csetepatén kívül komolyan nem volt dolgom velük. A minap viszont, amikor megállítottak a rendőrök, szinte már azonosulni tudtam velük, hiszen épp ilyen szerepre készülök.

Egy húszéves fiatalember érkezik hozzám, ő az, akinek csak egyszer kell bemutatkoznia, és mindenki megjegyzi a nevét: ifjabb Vidnyánszky Attila. Fiatal kora ellenére már ötödéves a Színművészeti Egyetemen. Négyévesen a színpadon állt Vasváron, az édesapja – a Nemzeti Színház mostani igazgatója – egyik rendezésében. Ígéretes tehetségnek tartják, újabban mégis többen kapacitálták, hogy vegyen fel más nevet, hiszen még a keresztnevét is az édesapjától örökölte.

Ő mégis úgy döntött, vállalja a kihívást, és ezzel a névvel szeretne bizonyítani. A Veszettek című filmben egy balhés fiút játszik, de nem jött zavarba a felkéréstől, hiszen maga sem „steril” környezetben nőtt fel. Lelkes csatárként rúgta a bőrt faluja, a Beregszász melletti Nagymuzsoly és a rivális Bene elleni rangadókon. A falvak közötti focibajnokság meccsei néha szó szerint vérre menőek voltak, az idegenben játszott meccsek pedig olykor pofozkodásig fajultak. De mindez csak a show része, nem volt ebből semmi baj, mosolyog a színész, aki most kapta első komoly filmszerepét.

– Bevallom, őszintén rettegtem tőle, ugyanis teljesen más, mint a színház. Viszont napról napra egyre jobban megszeretem, és ha így folytatódik, végül rajongani fogok érte – vallja be a maga csendes humorával.

A filmben szereplő testvérpár idősebbik tagját Klem Viktor játssza, akit az egyik legsármosabb fiatal színészként emlegetnek manapság. A felkészülés azon túl is tartogatott számára izgalmas feladatokat, hogy nullás géppel levágták a haját és tetkót festettek a nyakára:

– A rendező, Goda Kriszta igen gondosan figyel a színészek felkészülésére is, és mivel ez ritka hazánkban, szerencsések vagyunk, hogy részünk lehet benne. Sokat próbáltuk a prózai részeket is, de külön erőpróbát jelentett, hogy a film akciójelenetben igen dús. Ezeket kaszkadőrökkel és más hozzáértőkkel majd’ egy éven át gyakoroltuk.

A dublőrömnek csak annyi dolga akadt, hogy az égő könyvtárban helyettem taposta a tüzet. Minden verekedésben magam vettem részt. Előnyömre szolgált, hogy három éven át forgattam a Haction című hazai akciósorozatban. Nem jövök zavarba, ha mondjuk villámgyorsan és biztonságosan le kell szaladnom egy tűzlépcsőn – bár ebben a filmben erre nem volt szükség. Megismerkedtünk viszont egy eskrima vagy kali névre hallgató harcművészeti ággal. Ráadásul az én karakterem, egy sokféle anyagból összegyúrt, összetett jellemű fiú fejlődik a leglátványosabban e harcművészetben – meséli, hogyan találkozott a Fülöp-szigetek nemzeti sportjával.

Vajon hasznát veszi-e egy színész éles helyzetben annak, amit egy szerep kedvéért megtanult? Klem Viktor állítja, a való életben kerüli azokat a szituációkat, amelyekben harcba bocsátkozhatna. Javasolja: erről inkább a nagy akcióhősöket, Steven Seagalt vagy Jean-Claude Van Damme-ot kérdezzem...

Feketére kormolódott a könyvtár fala. A kiégett teremben a fiúk festenek, ezzel a jelenettel folytatódik a forgatás. Szöveg semmi, csak az instrukciókat halljuk.

– Béluskám, szellőztessétek ki az általatok kreált füstöt, mert így nem lehet filmezni! Viktor tűrje fel a pulóvert a karján, hadd látszódjanak a tetkók! Drága hölgyek, urak, felvétel! – harsan a kiáltás. Babos Tamás operatőr munkához lát, odakinn a rendező kockánként szemügyre veszi a felvételt.

A folyosón a világosítók álldogálnak, a pólójukról kiderül: akad, aki a Die Hard című amerikai film két évvel ezelőtti forgatásán, és van, aki a Herculesben kapott munkát. Sajnos titoktartási kötelezettséget írtak alá, így nem tudok meg semmi újat, mondjuk, Bruce Willisről. Odabentről újabb utasítást hallunk:

– Kérném szépen, készítsünk felvételt az utókornak! Forogjanak a kamerák, és tessék...