Éjjel feji a kecskét

Az egész madár csupa különlegesség. Már a neve is (amit a lappangó igéből alkottak a madarászok) arra utal, hogy a föld színén meglapulva fészkel. A kecskefejő népi elnevezése pedig abban a babonás hitben foganhatott, hogy az éj leple alatt kifeji a kecskéből a tejet. Ebből persze csak annyi igaz, hogy ízig-vérig éjjeli madár, az éjszaka repülő rovarokra vadászik. Ami nem könnyű mesterség, eleve különleges képességek kellenek hozzá – mint például a nagy (a bagolyéhoz hasonló) szemek, a hegyes, a sólymokéhoz hasonló szárny, ami valóságos repülő akrobatává teszi a lappantyút, a hatalmasra nyitható száj, illetve a száj körüli serteszőrök, melyek rovarcsapdaként szolgálnak.

Mindezt kiegészíti a terepszínű, barnásszürkés tollazat, amiben tökéletesen eggyé válik a környezetével, így a nappal a fák, bokrok rejtekében pihenő (alvó) madár észrevehetetlenné válik. (Rendkívüli életmódja miatt nehezen is kutatható, megfigyelésében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei értek el jelentős eredményeket.)

Leggyakoribb előfordulási helyei a nyílt részekkel tarkított erdőségek, a szőlőés gyümölcsültetvények, a bokrokkal tarkított nádasok, de olykor az erdőkhöz közeli kertekben, közparkokban is feltűnik. Az ilyen helyeken az alkonyi szürkületben van esély rá, hogy meghalljuk hullámzóan fölerősödőelhalkuló pirregését, s esetleg meglássuk az alacsonyan cikázó madarat.

Az európai lappantyú 30 centi hosszú, mintegy 60 centis szárnyfesztávolságú szárnyas. A nyári hónapokban költ, rendszerint évente egyszer, fészekalja két pettyezett krémszínű tojás, amelyen a szülők felváltva kotlanak. A fiókák 17 nap után hagyják el a fészket. A madár viszonylag rövid életű, átlagos életkora nyolc év. Szeptemberben „csomagol” és indul vissza Afrikába.

Madarunk az északi területek kivételével egész Európában költ, noha állománya az utóbbi ötven évben drámaian megfogyatkozott. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.