Koronázatlan uralkodó? Elesetteket gyámolító lovagszent? Nincs bizonyíték

– Vannak bizonyítékok László király koronázására vonatkozóan? – kérdezem dr. Töpler László székesfehérvári ügyvédet, a magyar kora középkor oknyomozó kutatóját.

– Semmilyen közvetlen bizonyíték nem maradt fenn. Igaz, a koronázás hiányára nézve sem. Tény, hogy I. László szentté avatása után, a XII–XIII. századból származó legrégebbi Szent László-legendában, illetve a XIV. század közepéről való Képes Krónikában László királyt meg nem koronázott uralkodónak ismerhetjük meg. És ez a koronázatlanság teljesen összhangban van azzal az istenfélő, a gyöngéket, elesetteket gyámolító, a hazánkra törő pogány ellenséget legyőző, csodatévő lovagszent eszményi képével, amit népünk a középkor óta Szent László személyéhez köt.

– Mégis, mi szólhat I. László király koronázása mellett?

– Valóban csak az, amire a hivatalos történetírás is hivatkozik. A szakirodalom Szent László által veretettnek elfogadott, összesen tízféle érmet tart számon, „Ladislaus Rex” körirat szerepel rajtuk, illetve ezek közül kettőn koronás királyfej is látható. Ismert egy rossz állapotban fennmaradt, neki tulajdonított viaszpecsét is, amely koronás királyként ábrázolja. VII. Gergely pápa 1079. március 21-i keltezésű levelében Lászlót királyi címmel illeti. A történészek által 1077 körülire datált Szent László-törvények bevezetőjében pedig az olvasható, hogy László „Magyarország legkegyelmesebb királya”.

– Ezek elég közvetett bizonyítékoknak tűnnek...

– Sajnos nem csupán közvetettek, de eléggé spekulatívak is. Az igazság az, hogy a Szent László királynak tulajdonított mindhárom törvénykönyv legrégebbi változata a XV–XVI. századból származik. Vagyis Szent László halála után majd’ félezer évvel íródtak. A középkorra vonatkozó dokumentumok közül különösen azokat érdemes gyanakvással szemlélnünk, amelyek jogok és kötelezettségek keletkezéséről szólnak. Ezek hamisításához ugyanis jelentős egyházi, nemesi, polgári érdekek fűződtek, és számos hamisítási botrány ismeretes a középkori magyar történelemből is.

– No és a pápa levele, az sem bizonyíték?

– Önmagában abból a tényből, hogy a korabelinek mondott és állítólag VII. Gergely pápától származó levél királynak nevezi Lászlót, még egyáltalán nem szükségszerű arra következtetnünk, hogy biztosan meg is koronázták őt. Különösen nem a dátum szerinti 1079-es évben, hiszen 1081-ig Salamon király tulajdonában és birtokában volt a korona, amivel megkoronázhatták volna. Felmerülhet persze, hogy ugyanazzal a koronával koronázták meg, amelyet bátyja, I. Géza király viselt, de ennek ellentmond a korona megszerzéséért Salamonnal folytatott hosszadalmas alkudozás és küzdelem. Miért lett volna szüksége Lászlónak a Salamonnál lévő koronára, ha I. Géza koronája teljes legitimitást jelentett volna számára?

– Egyébként az 1077–1095 között uralkodóLászló királyt ki koronázhatta volna meg?

– Talán kevésbé ismert tény, hogy egy Nehémiás nevű főpap, esztergomi érseki tisztsége éppen 1077-ben szűnt meg, s ezután az oklevelekben 1091-ben vagy 1094- ben felbukkanó Acha érseken kívül László uralkodásának végén, 1095 körül bukkan fel az első esztergomi érsek, Szerafin, aki 1104- ig töltötte be ezt a tisztet. Felmerülhet persze, hogy Lászlót akkor biztosan a kalocsai érsek koronázta királlyá. 1064–1090 között valóban volt egy Dezső nevű, 1090-ben pedig egy Fábián nevű kalocsai érsek, de ez még nem jelenti azt, hogy valamelyikük meg is koronázta László királyt. Természetesen azt sem lehet tudni, hogy hol és milyen szertartásrend (ordo) szerint történhetett volna ez a bizonyíthatatlan koronázás.

– Említette a királyi viaszpecsétet és a király pénzeit. Azok sem támasztják alá a koronázás tényét?

– A viaszpecsét rossz állapota mellett az sem érdektelen, hogy honnan, milyen okiratról származik, s valójában mikor keletkezhetett. Ami pedig a László királynak tulajdonított tíz éremveret bizonyító erejét illeti, nos, az sem ilyen egyértelmű. Ezek közül kettőn valóban szerepel egy-egy emberfej, amelyiken egy, akár koronának is nézhető tárgy látható, de korántsem biztos, hogy az korona. A veretek valójában más miatt érdekesek. A magyar középkor pénzérmei közül egyedülálló módon kilencnek mindkét oldalán olvasható az állítólagos kibocsátó neve: Ladislaus Rex. Ám éppen ez kelti fel a gyanút, s felmerül, hogy ezek a veretek sohasem voltak tényleges fizetőeszközök, hanem a saját pénzük hátlapjára szintén „Ladislaus Rex” köriratot vésető Könyves Kálmán, vagy II. István, vagy II. Béla idején verhették. Érdekes, hogy 1141-től, tehát az utóbb említett „Vak” Béla királyunktól egészen I. (Nagy) Lajos lovagkirályunk 1342- től kezdődött uralkodásáig hazánkban nem veretett egy király sem olyan pénzt, amelyen Szent László akár képileg, akár köriratban vagy bármilyen módon szerepelne.

– Akkor lehet, hogy mégis igaz a Szent László-legenda, s tényleg nem koronázták meg Lászlót?

– Természetesen ezt nem állíthatom, de nem is cáfolhatom. Talán a Szent László-legenda és az említett, XIV. századi magyar krónikakompozíció pontosan ezért megy elébe a koronázás kérdésének, s mondja azt, hogy Szent László mintegy direkt nem koronáztatta meg magát, pedig megtehette volna.