Krízishelyzetek - Segítsünk egymáson!

A 06-30/423-3249-es telefonszámon lehet felhívni a következő levél küldőjét:
„Negyvenöt éves férfi vagyok. A Pest megyei Táborfalván szeretnék házat kiadni úgy, hogy aki kiveszi, azzal egymást segítve élnénk, mint a jó családtagok. Ugyanakkor a Heves megyei Tarnaörsön is szeretnék kiadni egy felújítandó házat, cserébe csak a rendben tartását várom. Ez a ház eladó is.”

Lajosmizse jeligére:
„Idős, nyolcvanéves, teljesen egyedül élő férfi vagyok, hosszú betegségek után. Régen az iparban dolgoztam. Mostanra mindenkim elhalt, a lakásom is megszűnt, tanyai albérletben élek Kecskemét környékén. Albérletem gazdái képtelenek arra, hogy ha orvoshoz kell mennem, elkísérjenek.
Olyan, fiatalabb hölgyet keresek, a kisgyermekestől a frissnyugdíjasig, aki egykét családtagjával együtt a gondomat viselné úgy, hogy mindig legyen otthon valaki. Fontos, hogy ne legyek soha egyedül, és a nyugdíjamat beosztva gondoskodjanak rólam. Járóképes vagyok és tiszta – szellemileg is –, de kicsit rosszul látok, szemüveget viselek. Korrektségen alapuló együttélést várok, a részleteket levélben megbeszéljük. Elsősorban Kecskemét közeléből várok jelentkezőket.”

Földi pokol jeligére:
„Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élek, s nehezen ragadok tollat, de eddig még soha nem voltam ilyen nehéz és kiszolgáltatott helyzetben. Szakács vagyok egy étteremben 4 órában, 40 ezer forint a fizetésem.
Van egy 18 éves, okos, jól tanuló gimnazista fiam, aki rendőrtisztnek készül. És van egy 16 éves, súlyosan autista, epilepsziás, nem beszélő, nem szobatiszta kislányom. A férjem tíz éve csal, de én ezt három éve tudom csak. Amióta kiderült, eljött a földi pokol: ütött-vert, lelkileg terrorizált minket, de tűrtem a beteg kislányom és az okos nagy fiam miatt. Ám ez év áprilisában, miután beszakította a dobhártyámat és 40 százalékos halláskárosodást okozott, elküldtem. (A másik fülemre gyermekkorom óta nem hallok.)
A válóper folyamatban van, de még hónapokig eltarthat. Ő elvitte a család autóját és megtakarított pénzét. Itt maradtam két sérvvel, 40 ezer forinttal, a beteg kislánnyal, két nagy kerttel és rengeteg jószággal. A férjem kijelentette: a jószág az övé, el nem adhatom, le nem vághatom. A jószág éhezik, lassan a gyerekek is. A nagyfiam lyukas cipőben jár, és üres táskával megy vissza a kollégiumba. A férjem nem ad egy fillért sem, semmilyen módon nem segít. Krízishelyzetbe kerültünk, ezért kérek segítséget. A világon mindenre szükségünk van, főként tartós élelmiszerre, tisztálkodási szerekre, téli tüzelőre, ruházatra. A nagyfiam 180 centi magas, a súlya 70 kilogramm, 41-es a cipőmérete, a beteg kislányom 165 centi magas, a súlya 55 kiló, 38-as a lába, az én magasságom 165 centi, a súlyom 60 kiló és 39-es cipőt viselek. Bízom az emberi szív jóságában – kérem, segítsenek!”