Nemo kapitány álombázisa - és annál is sokkal több

Rougerie elképzelése szerint a 60 méter magas úszó építmény különböző szintjein minden lenne, amire egy kutatóbázison csak szükség lehet. A tetején a Szem elnevezésű állomás kapna helyet, ahonnan a madarak vándorlását és az időjárási jelenségeket lehetne megfigyelni.

A második fedélzetről ellenőriznék a távirányítású kutatójárműveket, s itt kapnának helyet a napelemek meg a szélkerekek is. A harmadik szinten a „nedves labor” helyezkedne el, ahol akváriumokban tanulmányozhatnák és szállíthatnák a különféle tengeri élőlényeket. A negyedik szinten lenne a Nemo kommunikációs központ (ugye, emlékeznek még Nemo kapitányra?), azaz egy komplett stúdió. Alatta következne a „garázs”: egy kétszemélyes tengeralattjáró, két távirányítású merülő, valamint a hatezer méterig merülni képes vízi drón állomáshelye.

A következő, immár víz alatti szinteken túlnyomásos szobákban élne-lakna a hajó hat búvárja, akik így elkerülhetnék a minden merülés utáni dekompressziót, s akiknek a megfigyelése a pszichológusok számára felérne az űrhajósokéval. A SeaOrbiter mindeközben senkit sem zavarva lebegne a világtengeren.

Hogy mindezt feltételes módban közöljük, csak azért van, mert a SeaOrbiter megépítéséhez szükséges 48 millió dollárnak mindössze 1 százaléka áll az tervezők rendelkezésére.

Ennek ellenére ígérik: még az idén elkezdik építeni, s a reményeik szerint 2016-ban befejezik. Nos – sok sikert nekik!