Sportnapló: Nyert, akinek nyernie kellett

Palágyi Béla Sportnapló rovatában sorra vette az elődöntőkig eljutott négy "vérprofi" válogatott teljesítményét. (Lapzártánk után a németek 7-1-re megverték a brazilokat, az argentínok 0-0-ás 120 perc után tizenegyesekkel jutottak tovább Hollandia ellen - a szerk.)

Nos, azok jutottak a négyes végjátékba, akiket odavártunk. A házigazda brazilok természetesen nem eshettek ki az elődöntő előtt. Ellenfélül a németeket kapták, akik – mint azt az angol Gary Linekertől tudjuk – mindig győznek (a Leicester City nagyszerű volt játékosa e mondásával is bekerült a sporttörténelembe: „A futball az a játék, amit huszonketten játszanak, és mindig a németek nyernek”). Az argentinok kétszer voltak már világbajnokok és ezüstérmesek, most náluk játszik a négyszeres aranylabdás Lionel Messi, így – ha nyögvenyelősen is – a másik ágon eljutottak a finálé kapujáig, ahol a hollandokkal csaptak össze.

Hollandiának van egy Arjen Robbenje, akit tucatnyi Duracell elem hajt, és a kispadon ott ül Louis van Gaal, aki mindig tudja, kit kell becserélni (a vb után a Manchester City ülőalkalmatossága várja, ami nem számít kimondottan fapados tákolmánynak). Most pedig végképp megcsinálta a saját legendáját.
Történt ugyanis, hogy Costa Rica ellen a hosszabbítás utáni büntetőrúgások előtt lecserélte kiválóan védő kapusát, Jasper Cillessent, aki mérgében vizespalackokat rugdosott. Hanem aztán amikor a helyettese, Tim Krul két büntetőt is kifogott, van Gaalt a palackrugdaló elsőként titulálta a világ legzseniálisabb stratégájának. Hát ez az, amikor valakinek – nem egészen véletlenül – minden bejön…

A kiesettek között akadtak ügyes csapatok, így Costa Rica, Kolumbia, Belgium, Mexikó, volt jó meccse Uruguaynak, megmarad emlékezetünkben az Egyesült Államok, de a „vérprofi” az a négy csapat, amelyik az érmekért brusztol. Ment nekik is rosszul, csetlettek- botlottak olykor, de – győztek. És a futball erre megy ki. A braziloknál csigolyatörést szenvedett Neymar, akit a kolumbiai Juan Zúniga térddel rúgott hátba, így a dél-amerikai csillag 6 hétig nem találkozhat a labdával. Ezzel jócskán csökkentek a házigazdák aranyesélyei, ámbár a csapat tagjai fogadkoztak, hogy sérült társukért kettőzött erővel küzdenek majd.

Aki végigkövette a vb eseményeit, egyetlen mérkőzést hiányol: melyről megemlegetnénk ezt a világbajnokságot, amelyik védjegye lenne a 20. FIFA-tornának. S ha már itt tartunk, hiányzik Puskás Öcsi is, Pelé is, Diego Maradona is, Johan Cruyff is – de hát a java még hátra van, legalábbis reménykedjünk. Számolhatnánk a gólokat, bár azokból is kevés esett, mikor már komolyra fordult a dolog, ami a halványabb csatárteljesítményekkel magyarázható. A védőmunkát meg lehet tanulni, gyorsaság, jó ütemérzék, kellő fizikum és némi labdaérzék kell hozzá. Remekül cselező, pompásan lövő csatárnak viszont – születni kell. Nem véletlen, hogy tíz esetből kilencszer övék az Aranylabda. Ha most kellene szavazni, lehet, hogy Arjen Robben vinné el a trófeát. Július 13-án, úgy éjféltájban mindenesetre sokkal okosabbak leszünk…

És akik elballagtak…

Hogy mi maradt azok után, akik nem jutottak el az elődöntőig? Ki ezt, ki azt hagyott maga után. Az oroszoknál Igor Akinfejev kapus neve ugrik be, aki emlékezetes potyagóllal ajándékozta meg az ellenfél Dél-Koreát – de az oroszokról jusson eszünkbe az is, hogy ők lesznek a 2018-as világbajnokság házigazdái, s Fabio Capello kapitány a szerződés szerint addig kapja mesés, évi hétmillió fontos (2,6 milliárd forintos) fizetését.

Az uruguayi Luis Suárez fognyomokat hagyott maga után, amiért kőkeményen eltiltotta a FIFA, aztán kissé enyhült a szigor, mert hírlik, hogy a Liverpool játékosát a Barcelonában láthatjuk viszont – feltehetően fogvédővel.

Szinte észrevétlenül tért haza Portugáliába Cristiano Ronaldo, aki a világbajnokságon hiába kereste a madridi tudású játszótársakat, nem volt, aki a szája íze szerint kiszolgálta volna. Hiába, a futball már csak csapatjáték, még egy aranylabdásnak is…

A franciák elegánsan búcsúztak: egyetlen gólocskával kaptak ki a németektől – Párizsban szurkolóhad ünnepelte őket a repülőtéren. Didier Deschamps szövetségi kapitány otthonának ablakát (lásd: Sebes Gusztáv, 1954) nem zúzták be, hanem autogramot kértek tőle. C’est la vie! – tényleg ilyen az élet… Amúgy a futball Európa-bajnokság 2016-os házigazdáiként így illik viselkedni!