Szobrot lehetne mintázni róla - Beniről el is készült a hűség szobra

Gazdája halála után nem hagyta el a környéket, bár a házukat feldúlták, felgyújtották, mégis, nap nap után visszajárt, őrizte a HELYET, és legfőként várt: hátha egyszer majd újra feltűnik az embere, és minden úgy lesz, ahogy egykor volt. Az ember azonban nem jött, az évek meg múltak, éppen tíz. Benit akkor már ismerte Mátyásföldön, Sashalmon, Nagyiccén, Cinkotán szinte mindenki; olykor buszozott egyet, volt, akit elkísért, de este mindig visszatért egykori házukhoz, mert mi lesz, ha éppen akkor toppan be az elvesztett gazdi, amikor ő nincs az őrhelyén…

A négy lábon járó hűség nemcsak könnyeket csalt az itt élők szemébe, de meg is mozdította a kis közösséget. Etetni kezdték a kutyát, a szemben lévő Junior gyermekétkeztetési vállalatnál mindig akadt számára néhány sütemény, mások orvost szereztek.

– Benike ekkor már öreg legény volt –, Zsóka pedig egyenesen befogadta, megmentvén a rá vadászó sintérektől. Egyre többen lettek a Beni-csapatban, közülük is kitűnt Edit, az óvodapedagógus, aki valóságos menedzserévé vált a kóbor kutyának. Elintézte, hogy az önkormányzat is elfogadja XVI. kerületi lakosnak, így véget ért a kóborlét, karácsonykor saját fenyőfát kapott, amire az óvodások vágtak ki papírfigurákat, az ott élők meg ajándékokat hoztak, amelyeknek Beni éppúgy örült, mint egy kisgyerek.

Amikor meghalt – néhány hónapja ennek –, kiderült, mit is jelentett az ott élőknek. Hogy neki köszönhették, hogy közösséggé kovácsolódtak, mert Benike mindenkiben elindított valamit. Edit ismét magához ragadta a kezdeményezést, s bár már régebben készült arra, hogy Beni hűségét szobor örökítse meg, most felgyorsultak az események. Támogatókat keresett és talált: a domborművet R. Törley Mária szobrászművész alkotta meg, a talapzathoz az anyagi segítséget Juhász László biztosította, a kőfaragó mester pedig Dudás József lett. És az elmúlt vasárnapon megint ott lehetett mindenki – az egykori őrhelyen: a Jókai és a Villő utca sarkán –, aki Benit szerette és akit Beni szeretett, mert felavatják szobrát.

Az egyik ott élő „Beni-barát” levelet írt Zsókának, emlékezve arra a szeretetre, amit a kutyától kapott: „Hiányozni fog az öregfiú, de amíg beszélünk róla és emlékezünk rá – örökké velünk marad.”

Beni tehát velük marad – mi mást is tehetne a hűség szobra…