Acélos izomhoz vasakarat

Szombat reggel, Kopaszi-gát. Képzeljen el, kedves hölgy olvasó, egy Duna-parti üdezöld domboldalt, telistele testre simuló úszóruhában feszítő, dagadó izmú férfival, minden színben és korosztályban; csak elvétve látni néhány női indulót. Jó, néhányan még csak bemelegítenek vagy a nyakukat, testhajlataikat kenegetik vazelinnel, kámforos sportkrémmel vagy épp lóbalzsammal (enélkül a speciális neoprén ruha kidörzsölheti a bőrt, és az rémálommá tudja tenni az úszást követő biciklizést és futást!), de az esztétikai élmény így sem csorbul.

Legalábbis addig, amíg kíváncsi tekintetünk elől a Duna vizébe nem vetik magukat. Elsőként a sárga sapkás profik, aztán húszpercenként a többi kategória indulói, más-más színű sapkában. Szép sorban majd’ kétezer profi sportoló és lelkes műkedvelő. Ennyien nevezhettek ugyanis az első magyarországi Ironman 70.3-asra, amely a triatlon Világkupa-sorozat hivatalos féltávú versenye. Aki legyűrte az 1,9 kilométert a Lágymányosi-öböl vizében, futólépésben átöltözött, a biciklije nyergébe pattant, letekert 90 kilométert Budapest legszebb részein, majd egy félmaratonnyi, 21 kilométeres futással zárta az erőpróbát. Ez összesen 113 kilométer, azaz 70,3 mérföld egy huzamban (innen az elnevezés).

– Régi álmom vált valóra azzal, hogy Koppenhága és Berlin után sikerült Budapestre hozni egy igazi Ironman-versenyt – büszkélkedik Kropkó Péter. Hogy ki ő? Most itt hivatalosan főszervező, egyébként egy igazi Föld-kerülő! Úszva másfélszer, kerékpározva 15-ször, futva több mint háromszor kerülte meg a Földet – persze, képzeletben, 1984 és 2005 között, amikor a világ legkeményebb triatlonistái között jegyezték. A több mint két évtized alatt 51(!) alkalommal teljesítette a klasszikus Ironman-távot (3,8 km úszás, 180 km biciklizés, 42 km futás), tucatnyi nemzetközi viadalt nyert meg.

A kecskeméti Kánya Dávidnak viszont ez az első Ironman-kísérlete. Épp rohamtempóban szabadul meg a vizes úszóruhától, és vált biciklisszerelésre, közben már vágtat is a drótszamarához – a drótkerítésen kívül üvöltő-kereplő barátai biztatása közepette. „Siess, Dávid, megmelegszik a söröd!” – riogatja a transzparens a 32 éves fiatalembert, aki bár alapvetően sportosan él, mégis öt hónapig készült kőkeményen vasembernek. Elárulom: sikerült, 6 óra 15 perc 58 másodperc alatt.

Ennél 40 másodperccel jobb időt ért el Koór Béla, vasakarattal! Tíztől 26 éves koráig versenyszerűen rögbizett, ám a rendszeres sportolás befejezése után rengeteget ült a számítógép előtt, és – ahogyan ő fogalmaz – csak úgy tömte magába a szemetet. Nem maradt el az eredmény: 28 éves korára 171 kilóra hízott.

– A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell – idéz egy kínai közmondást Koór Béla. Az ő ajtaját a legeredményesebb magyar triatlonista, Kropkó Péter egyik nagy hatású előadása tárta ki 2012 nyarán. Jól emlékszik még, hogy 2012. július 12-én, egy csütörtöki napon az első lekocogott margitszigeti köre (5 km) után minden vágya egy oxigénsátor volt. Nem adta fel. Egy év múltán féltávos Ironman lett, idén pedig már teljesítette a teljes távot is. Kétségkívül a budapesti verseny különleges látványosságaihoz tartozott a bahreini különítmény. Ugyanis két valódi herceg, Nasszer bin Hamad Al Khalifa és öccse, Khalid is indult a versenyen, mindketten a 25–29 évesek között. Napokon át dőlt a médiumokból: magángéppel érkeztek hazánkba, szinte teljesen lefoglalták Budapest legdrágább szállodáját, komoly térítés fejében a Kopaszigátnál külön sátrat és ellátást kértek, a legmodernebb felszerelést használták a kerékpártól a futócipőig.

És nem utolsósorban hatalmas kísérettel mozogtak. Koronás udvarokban erősen javallott, hogy a testőröknek ugyanaz legyen a hobbijuk, mint a hercegeknek. Így eshetett meg, hogy amikor a hercegek szombat délelőtt a Duna hideg vizébe gázoltak, velük tartott a királyi udvar mintegy ötven testőre, igazán impozánsan, egyforma úszóruhában.

Láthatóan a sport nem csak holmi úri huncutság a bahreini királyi családban! A rangidős herceg, Nasszer a bahreini olimpiai bizottság elnöke, és 2012-ben a 120 kilométeres távon megnyerte az éppen Magyarországon, Bábolnán rendezett Fiatal Lovak Távlovas Világbajnokságát. Ne csodálkozzunk hát, ha a kerékpározás közben szoros személyi védelme kissé fellazult, sorra maradtak le „beépített” testőrei – s mire a futáshoz ért, nem is voltak körülötte. A „külsős” őrök egyszerűen motorra pattantak, úgy kísérték hátul, tisztes távolból a bicikliző hercegeket. (Mellesleg az Ironman-versenyeken tilos a „bolyozás”, vagyis a biciklisek nem tekerhetek egymás szélárnyékában – a távot mindenkinek önerőből kell teljesítenie.) Azért érződött a hierarchia: az idősebb Nasszert három motoros követte, míg Khalidot csak egy. Némi sportteljesítmény a „külsősök” javára is írandó, merthogy a futásnál a motort biciklire cserélték.

A hercegek közül Nasszer teljesített jobban: 4 óra 30 perc alatt ért célba. Korosztályában 8., összesítésben 101. lett. Briliáns teljesítmény egy amatőrtől, súgják a triatlon bennfentesei. Kovács István Kokóra majd' egy órát vert rá: az egykori bokszoló 5 óra 27 perccel a 736. helyen végzett. A herceg ragyog: a helyezésnél sokkal fontosabb, hogy megjavította egyéni rekordját.

Hosszú órák óta figyelem az izzadó, lihegő vasembereket. Az egyik sátor falán egy fekete-fehér fotó és egy régi történet is segít, hogy a nap végére megértsem a lényeget.

Az első Ironman-versenyt 1978. február 18-án rendezték Hawaiion. Négy évre rá egy egyetemista lány, Julie Moss is indult a versenyen. Az első helyen futott, amikor a célvonaltól mindössze néhány méterre összeesett a kimerültségtől. De még így sem adta fel, minden erejét összeszedve szó szerint bekúszott a célba – igaz, közben egy másik versenyző megelőzte. A földön vánszorgó Julie-ről készült fényképek bejárták a világot, és azóta is minden reklámnál hatásosabban közvetítik az Ironman gondolatát: a célba érés maga a győzelem.