Asztrik ezeréves üzenete

Megszépül a gyönyörű barokk tér Kalocsa szívében. Itt áll a Nagyboldogasszony-főszékesegyház, amelynek felújítása várhatóan az év végére fejeződik be. A munkálatok során nemrég szenzációs felfedezés történt: lapunk tudomány rovata is beszámolt arról, hogy megtalálták az első kalocsai érsek, Asztrik földi maradványait. Pontosabban megvoltak azok, hiszen az 1907–1913 között tartó épületrekonstrukció során Foerk Ernő régész a feltárt Szent István-kori székesegyház szentélyének közelében, a főhajó tengelye mellett, mintegy négy méter mélyen lévő vörös márványszarkofágban már rábukkant, de akkor az 1193–1202 közötti kalocsai érsek, a Győr nemzetségbeli Saul csontjainak gondolták. Ezt a nevet írták rá a táblára, ám kérdőjelet tettek a végére. A sírban lévő tárgyak – köztük ezüstkehely, ezüstpaténa, pásztorbot aranyozott ezüstfejjel, arany mellkereszt, topázzal ékesített aranygyűrű, palliumtűk, textiltöredékek – pedig eggyel korábbi, tehát Kalocsa első érsekének főpapi emlékeire utaltak.

– Már önmagában az is fontos bizonyíték, hogy a maradványok az első templom mélységében elhelyezkedő sírból kerültek elő, melyeket az akkor létesített kripta oldalfalában helyeztek el – meséli Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke, Asztrik kilencvenedik utódja. – A sírban talált jelvényekről pedig bebizonyosodott, hogy attól régebbiek, mint azt korábban megállapították, tehát az államalapítás idejére tehetők, illetve ezeknek a tárgyaknak vannak nyugat-európai „testvéreik” is, éppenséggel a bajor Bambergben, ahol Asztrik is megfordult. A templom belső tereinek megbontása, még a padlózat végső kialakítása előtt, szinte tálcán kínálta a lehetőséget, hogy a XI. században épült első székesegyház alapjait feltárjuk és pontosítsuk annak elhelyezkedését. Romjaiban is csodálatos látvány, amint a második templom most előkerült pillérei, gótikus faragványai is. Beigazolódott: a régi székesegyház legalább akkora volt, mint a mostani. Ezen a helyen egy járható üvegfödémmel lefedett lapidáriumot alakítunk ki. Látható lesz a szarkofág is, benne Asztrik csontjaival és a sírmellékletek másolataival. Az eredetiek az Érseki Kincstár gyűjteményében most is megtekinthetők.

A többéves rekonstrukciós munkálatok a barokk főszékesegyház felújításán túl a korábbi templomok építéstörténeti kutatását és feltárását, valamint Asztrik érsek relikviáinak meghatározását is szolgálják, amelyeket Vörös Márta, a főegyházmegye főépítésze irányít. Az érsekség felkérésére vett részt a feltárásokban a Pázmány Péter Egyetem régészeti tanszéke által kijelölt szakembergárda. A szükséges vizsgálatokat a főegyházmegye kezdeményezte és fizette. A kalocsai lelet kétgrammnyi ujjcsontdarabkáját radiokarbon-vizsgálat (szénizotópos kormeghatározás) alá vetették egy debreceni laboratóriumban, s a kalibrált naptári kor szerint az illető halála 1001–1030 közé tehető. Azt egy regensburgi érsek leírásából tudni lehet, hogy Asztrik érsek 1028-ban még élt, tehát ez a tény alátámasztja az eredményt. Bizonyíthatóan egy XI. században élt emberről beszélünk. Sajnos a koponya nincs meg teljes egészében, valószínűleg a múlt századi feltárásokon sérülhetett meg és tűnt el a homloki rész, ahogyan a teljesen ép fogazatból is akkor törhetett ki kettő. A csontleleteken további összetett és több szakirányú elemzéseket végeznek még.

– Noha főegyházmegyénk védőszentje Szent István, a neki koronát hozó Asztrik érsek emlékét is méltóképpen őrizzük szűkebb pátriánkban – mondja Bábel Balázs. – A főpap István király megbízásából járt Szilveszter pápánál, áldását kérte a magyar kereszténységre, jóváhagyását István egyházszervező tevékenységére és nem utolsósorban koronát a fejedelem királlyá koronázásához, hogy így legitimálja az első Magyar Királyságot, államalapításunkat, hogy ne függjön többé a német-római császártól, hanem inkább a római pápához tartozzon.

Asztrik – korábbi nevén Acherik – erős és kiváló jellem volt. Nem az a fontos, hogy francia, cseh, horvát, olasz vagy esetleg ír származású- e, hiszen életével, tetteivel így is, úgy is példát mutatott másoknak. Rómában bencés szerzetesként élt, majd Szent Adalbert prágai érsek mellé szegődött segítőnek. Pannonhalmán, a Szent Márton-hegyen az első magyar bencés monostor apátja lett, ezután Szent Benedek tiszteletére megalapította a pécsváradi apátságot. Innen hívta el István király, akit esztergomi püspökként is támogatott. Minden bizonnyal már kalocsai érsek volt, amikor Rómába utazott. Asztriknak szobrot emeltek Kalocsán, közteret is elneveztek róla. Egyértelműen az ő temetkezési helyét és csontvázát találták meg a székesegyházban, ez pedig óriási lehetőségeket tartogat az egyházmegyének és a városnak. A meglévő Szent István-kultusz mellett Asztrik emlékezetét is megerősíthetik, nemcsak a hívő vagy a magyar múlt iránt érdeklődő emberek, hanem a hazai és külföldi turisták körében is. Mindazonáltal az első főpap személye jelzi azt az ezeréves jogfolytonosságot, ami a kalocsai érsekség alapításától napjainkig tart.

– Teljesen megszépül a barokk érseki központ – tájékoztat bennünket Vörös Márta főépítész.

– A főszékesegyház renoválását követően a kanonokház átalakítása következik, itt rendezzük be a kincstárat. A templom tengelyébe helyezzük át a Szentháromság-szobrot, amely most a délkeleti oldalon áll. A projekt végére a főtéri kiállítóhelyeken az érsekség történelmi és kulturális múltjának tárgyi emlékeit mutatjuk be, a karnyújtásnyira lévő uradalmi épületben pedig az érsekség hajdan virágzó gazdaságát.

Hogy Kalocsán porladnak Asztrik földi maradványai, az nem csupán régészeti szenzáció. Szarkofágja nem is egyszerű sír, ahová el lehet majd zarándokolni. Sokkal több ennél: az egész magyar kereszténység hitet erősítő örvendetes ténye.