Babra megy

Hasonlóan a gumihoz, a kakaófa is az Amazonas vidékéről származik, s onnan a helyi törzsek közvetítésével jutott el a majákhoz (a Yucatán-félszigetre és Guatemala környékére). Ők voltak az elsők, akik kereskedelmi mennyiségben kezdték termelni. A kakaóbab olyannyira keresetté vált, hogy egy időben pénzként is funkcionált. Állítólag amikor Cortez legyőzte az aztékokat, a kincstárakban az arany mellett hatalmas mennyiségben talált kakaót is a hadizsákmány részeként, így ez az ínyencség is eljutott Spanyolországba, majd pedig az európai főnemesség asztalaira.

Töretlen népszerűségének köszönhetően egyre több helyen kezdték el termeszteni: a gyarmati időszakban ennek hangsúlya az Egyenlítői Afrika országaiba tolódott el. A legnagyobb ültetvények ma is Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában és Kamerunban találhatóak. Dél-Amerikát a világtermelésben főként Brazília és Ecuador képviseli, míg Ázsiában napjaink legnagyobb termelője Indonézia. A növény elég kényes az időjárásra: igényli az egyenletes meleget, a magas páratartalmat; a bőséges csapadékot pedig a terméshozamok révén hálálja meg. Emiatt termesztése kifejezetten az Egyenlítő vonala környékére korlátozódik, attól hozzávetőleg 15-20 fokra mindkét irányban létesültek ültetvények. Legkedvezőbb élőhelyei az óceánok menti partokon vagy szigeteken vannak.

A kakaó kereslete a világon töretlenül emelkedik, ahogyan a csokoládé egyre népszerűbbé válik az ázsiai és dél-amerikai fogyasztók körében. Jelenleg a világ csokoládéfogyasztásának csaknem fele még Európához köthető, de ez az arány gyorsan csökken. A fokozódó igényt emelkedő árak kísérik, ami általában növekvő termelést gerjeszt. Dél-Amerikában hatalmas vállalkozások igyekeznek kihasználni az ígéretes lehetőséget, s több tízezer hektáron kezdtek új ültetvények telepítésébe.

A fa először négy év elteltével ad termést, a hozamok viszont csak tíz év múltán érik el a csúcsot, utána viszont negyven évig lehet szüretelni. Láthatjuk hát, hogy ez igazán hosszú távú üzlet.

Felemás a helyzet a jelenlegi fő termőterületen, Afrikában: a globális felmelegedéssel kapcsolatos félelmek egyre valósabbak, az elmúlt években a növény több esetben is a hosszú szárazságtól szenvedett, s ezt a terméshozam sínylette meg. (Számos termelő ezért a kakaó helyett a kártevőkre és a csapadékra kevésbé érzékeny pálmaolaj termesztésére tért át, amely ráadásul kevésbé munkaigényes.)

Tanulmányok rámutattak arra is, hogy ha az átlaghőmérséklet a jelenlegi ütemben emelkedik tovább, akkor egyes afrikai területeken már túl meleg és túl száraz lesz az idő a kakaófa számára.

Egyelőre sem Elefántcsontpart, sem Ghána nem aggódik. A kereskedők viszont annál inkább, hiszen az évi 4 millió tonnányi termésből az előbbi ország 32, az utóbbi pedig 25%-kal részesedik.

Megoldás persze Afrikában is lenne: a jelenleg átlagosan 4-5 hektárt művelő, alacsony hatékonyságú családi gazdaságok helyett a Dél-Amerikában bevált – az áringadozásokat és a műtrágyázást finanszírozni képes – több ezer hektáros nagyüzemek létrejöttével a hektáronkénti terméshozam a mostani öt mázsáról akár másfél tonnáig emelkedhetne.

Amennyiben nem történik gyors áttörés, akkor valóban bekövetkezhet, amivel a fogyasztókat riogatják: dráguló árak és romló minőségű csokoládé.

Ha érdekli az árupiacok izgalmas világa, keressen minket!

Szerzőnk, Veseta Nándor a Geopro munkatársa.