Mind divatosabb évelő virágunk a júniustól szeptemberig nyíló díszgyertya (vagy gyertyabokor), melynek légies virágfürtjei röpködő pillangókra emlékeztetnek.
Laza szerkezetű bokra méteresre nő, ebben foglalnak helyet merev, fölfelé törő hajtásai, amelyek végén nyílnak a négyszirmú, fehér vagy rózsaszínű virágok. Különösen illik a természet közeli kertekbe, de jól mutat a hagyományos évelő vagy egynyári ágyásokban, illetve az ágyások szegélynövényeként is.
Bájos, légies megjelenése mellett nagy előnye, hogy gondozást alig igényel: napon és félárnyékban egyaránt szépen fejlődik, emellett jól viseli a szárazságot, a forró nyarakon is üde marad. Viszont némely fajtája fagyérzékeny, így télen takarásra szorul. Ha a második nyaras növényt késő ősszel visszametsszük, a bokor a következő tavasszal erőteljesebben fejlődik. Ha pedig a már többéves töveket az első nyári nagy virágzási hullám után visszavágjuk, őszre ismét virágba borulnak.
A díszgyertyát magról és dugványról szaporítjuk. Mivel bokra terjedelmes, ültetéskor hagyjunk számára elég teret (80-100 centit), különben ráhajlik a közlekedőútra vagy a szomszédos virágokra. Néhány fajtája, változata a virágkereskedésekben kapható. (Újabban a botanikusok az Oenothera nemzetségbe sorolták, ám a kereskedelemben még Gaura lindheimeri néven szerepel.)