Ejtőernyős huszárok? Nagy hazánkfia az alapító

Az Eperjesen 1689. augusztus 3-án (325 évvel ezelőtt) született gróf Bercsényi László Ignác – Bercsényi Miklós főgenerális és első felesége, Drugeth Krisztina fia – éppen aznap töltötte be a 19. esztendejét, amikor a vesztésre álló trencséni csatában (1708) testőrtársai élén megmentette a lovával felbukott és megsebesült II. Rákóczi Ferenc életét.

A kurucok szabadságharcát lezáró szatmári béke megkötésekor a testőrség századosaként követte fejedelmét és apját a száműzetésbe. Előbb Gdanskba, majd Berlinbe ment, végül Franciaországba emigrált. XIV. Lajos király kihallgatáson fogadta: katonai pályafutását – megőrizve rangját – a francia hadseregben folytathatta. Egy évre rá már alezredes Ráttky György (a spanyol, lengyel, osztrák örökösödési háború Habsburg-ellenes küzdelmeinek hőse)tulajdonos-ezredes huszárregimentjében, amellyel megjárta a csatatereket is. 1719-ben ezredessé nevezték ki.

Európában rendkívül nagy figyelem övezte a magyar huszárság hadi tetteit.

Bercsényi László 1720-ban rendkívüli lehetőséghez jutott: az ifjú (ötéves korától, 1715–1774 között uralkodott) XV. Lajos király engedélyével a rodostói magyar emigránsokból verbuválva megalapíthatta a nevét viselő önálló francia huszárezredet, melynek felépítése és kiképzése később mintául szolgált a napóleoni könnyűlovasságnak is. 1726-ban családot alapított: feleségül vette Catherine Wiet-Girard polgárlányt, tizenkét gyermekük közül hat élte meg a felnőttkort.

Már francia állampolgárként és brigadérosként (dandártábornok) harcolt az 1734 és1738 között – orosz, osztrák és francia részvétellel – lezajlott lengyel örökösödési háborúban. A hadi cselekmények befejeztével tábori marsallként szolgált tovább. 1743-ban a huszárok főfelügyelője lett, egy év múltán pedig altábornagy. A huszárokon túl a francia lovasság 32 századát is a parancsnoksága alá rendelték. Kiváló harci és hadsereg- szervezési érdemeit a király a Szent Lajos-rend adományozásával ismerte el. Bercsényi László négy évtizednyi kiemelkedő pályafutása során 14 hadjáratban vett részt.

Hatvankilenc éves, amikor szolgálatai megbecsüléseképpen Franciaország marsalljává nevezték ki, így – egyetlen magyarként – bekerült a francia történelemben a legmagasabb katonai méltóságot elért 323 hazafi közé.

A mintegy fél méter hosszú, aranyliliomokkal díszített, kék bársonnyal bevont marsallbotot 1758. március 15-én vette át XV. Lajostól. Már e tisztségében egyeztette az osztrák szövetségben vívott hétéves háború (1756–1763) francia hadmozdulatait Ausztriával – ám e kapcsolat ellenére is a Habsburgok mindvégig elzárkóztak elkobzott magyarországi birtokai visszaadásától.

A marsall 1759-ben kérelmezte nyugdíjazását, s rövidesen minden tisztségéből visszavonult. Barátja, Leszczynski Szaniszló volt lengyel király birtokán annak haláláig (1766), ezt követően pedig a Párizs közelében lévő Luzancyban a saját kastélyában élt.

A szülő- és választott hazájának, s önmagának is oly sok dicsőséget szerzett Bercsényi László grófot 1778-ban, nyolcvannyolc éves korában ragadta el a halál.